Húsz esztendeje város Zalakaros - A magyar öregfiúk labdarúgó válogatottra sokan voltak kíváncsiak az évfordulón

A vendégek, vagyis a meggypiros mezben feszítők között találkozhattunk például Péter Zoltánnal és Balázs Zsolttal, a Zalaegerszegi TE 1980-as évekbeli kiválóságaival is.

- Mivel ez a mérkőzés megyénkben került sorra, persze, hogy szívesen jöttem, még ha állandó tagja nem is vagyok ennek a válogatottnak - kezdte Péter Zoltán, majd azt is ecsetelte, miért is nem lehet állandó tag.

- Csípőprotézisem már van, most pedig egy térdprotézis beültetés előtt állok, szóval el leszek látva ízületi szinten rendesen... Ezeket leszámítva persze nincs semmi probléma, az első és a második vonalban ellenőrködöm, a futballtól elszakadni amúgy sem lehet.

A zalakarosi találkozó résztvevői, sok-sok ismerős arccal
Fotó: Stobl Gábor

Ezt Balázs Zsolt, a kék-fehérek egykori remek kapusa is alátámaszthatja, bár akad még közös nevezőjük egykori játékostársával...

- Protézis már az én csípőmben is van, ezért a kapusedzősködés már nem jöhet szóba, viszont ahogy azt Karoson is tapasztalhattam, még most is jönnek oda hozzám szülők, hogy a kis lurkók kapusok szeretnének lenni. Amiben lehet, segítek és azt szoktam mondani, ha a kis srác végül nem hálóőr, legfeljebb egy jó gólvágó lesz.

Eközben persze sorra bukkantak fel a csapattársak az öltöző épületének kijáratában Kardos Józseftől Zámbó Sándoron át egészen Urbán Flóriánig, s ugyan sokuknak már recseg-ropog itt is, ott is, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy egy jó hangulatú meccset vívjanak a karosi futball legendáival.

A találkozót végül a magyar öregfiúk válogatottja nyerte 7-3-ra a zalakarosiak ellen.