Hat századra a boldogság - Molnár Flóra pénteken még itthon edz, aztán elindul Rio de Janeiróba

A 18 éves úszó, az egyetlen sportoló, aki 2016-ban zalai klub versenyzőjeként jutott ki a nyári játékokra, és augusztus 12-én, éppen egy héttel a jövő pénteki megnyitó után csobbanhat vízbe Brazíliában. A hét közben viszont idehaza rója még kitartóan a hosszokat, a minél jobb szereplés érdekében. És – ha hiszik ha nem – nem izgul...

– Merci néni, kérhetünk majd aláírást Flórától, ha kijön? – kapja a kérdést az uszoda előterében Miatta Mercédesz edző (és egykori úszó) az értékes autogramért sorba álló ifjú vízilabdázóktól. Flórát, ahogy a kedd reggeli edzés végén megjelenik a folyosón, vagy tucatnyian rohanják le, és a kezében fürgén szalad a toll. Állja a sarat, pedig ezek a napok amúgy is óriási terhet rónak rá: vizes edzések, erősítések, interjúk, fotózások, közben táplálkozás előírt mennyiséggel és időben, illetve a kötelező pihenő – ebbe a sorba váratlan dolgok alig férnek bele.

Molnár Flóra pénteken még hazai medencében edz, aztán irány Budapest, ahonnan szombaton repül el a válogatottal Brazíliába
Fotó: Gergely Szilárd

– Nincs is ezzel semmi baj, fő a könnyedség és lazaság – mondja Molnár Flóra, aki ehhez képest – mint ismert – az olimpia előtti legutolsó lehetőséget megragadva úszta meg 24,95 másodperccel 50 méter gyorson a kiküldetési szintet. Más szempontból viszont könnyedén és lazán, hiszen bőven a szükséges időn (25,28) belül csapott célba.

– Július 29. Flóra napja, Lesz nagy buli? – kérdeztem tőle elsőként.

– Hú, hát erre a versenyszámommal ellentétben nem készültem. Banzáj nem lesz. Aznap reggel még tréningezek itt, Nagykanizsán, majd apuékkal kocsiba ülünk és irány Budapest, hogy a másnapi indulásra az olimpiai csapathoz, egyben az úszóválogatotthoz csatlakozhassak.

– Formaruhák, kiegészítők akkor már úgymond zsebben?

– A nagy részük igen, de kapunk még további öltözékeket és úszóruhákat. Amúgy minden szigorú előírás szerint került vagy kerül kiosztásra, tehát Rio de Janeiróra napszaktól, helyszínektől, versenyektől függően elő van írva, hogy mit vehetünk fel.

– Izgalom már van?

– Még nem izgulok, de ez nem jelenti azt, hogy nem tartom számon a közelgő olimpia rajtot. Brazíliában pedig már biztosan lesz bennem igazi feszültség is, elvégre mégiscsak minden sportesemények legnagyobbikán, a nyári ötkarikás játékokon veszek majd részt.

– És odahaza, a család körében?

– Még nagyon rajtuk sem látom, bár apu azért nem egyszerű eset, ő hajlamos nálam is jobban beleélni magát a helyzetekbe. Viszont ha már a szülők szóba kerültek, el kell mondanom, hogy nélkülük idáig biztosan nem juthattam volna el. A testvéreim pedig roppant aranyosak, a legnagyobb például készített már „Hajrá, Flóra!" feliratú nemzeti színű zászlót is.

Molnár Flóra és edzője, Polgár Sándor. Az úszó sajnálja, hogy a tréner nem lehet vele Brazíliában is

– Egy ilyen lobogó a sakktáblák mellett picit furcsán is festene, nem?

– Értem a célzást, igen, a sportpályafutásomat a bábuk világában kezdtem, de a hiperaktivitásom nem ismert határokat, és a környezetemben tudták, muszáj valami mást is csinálnom. Az uszodák légköre pedig nem volt ismeretlen, mert a bátyáim akkor már lejártak úszni és vízilabdázni, aztán idővel vittek engem is.

– A triatlon és a duatlon sem ment rosszul, hat éve még e sportágak rajtlistáin is gyakran olvashattuk a nevét.

– Triatlonban voltam a piciknél még magyar bajnok is. Izgő-mozgó voltam, szinte állandóan futottam, ehhez jól jött az úszás, meg aztán a kerékpározás is arról szól, hogy egy távot kell időre teljesíteni.

– Rióban elég lesz 50 métert letudni gyorson. Akkor ez meg sem kottyan majd?

– Azért ez nem ilyen egyszerű, addig még lesz munka bőven. Sajnos Rióban az edzőm, Polgár Sándor nem lesz ott, viszont edzéstervei alapján fogok Törös Károlynál úszni. Teljes erőbedobással megyek majd napi két foglalkozáson, csak a verseny előtt veszünk vissza a penzumból, amikor már a formaidőzítésen lesz a hangsúly.

– Mi a kitűzött cél?

– Ha a magyar csúcsot, vagyis a 24,89 másodpercet megúsznám, már nem lennék elégedetlen. Ettől a 24,95-ös eredményemmel már csak hat századra vagyok...

– És hogyan tovább az olimpia után? Jön  egy klubváltás?

– Én ezt még nem jelenteném ki. Tudják rólam a sportág berkeiben, hogy sprinter úszó vagyok és ilyen oktatás nálunk nem nagyon van. Az úszás világát tágabban tekintve ez az Egyesült Államokban jellemző, tehát legfeljebb a tengerentúl jöhetne szóba. De nem szeretnék kimenni. Hosszú távú tervem, hogy gyógyszerész legyek, és a szakmát itt, Magyarországon akarom kitanulni.

A fotózással együtt ennyi fért a nagykanizsai olimpikon szigorú napirendjébe, melynek következő pontja az ebéd volt. A bevezetőben említett vízilabdás lurkók pedig közben már a medencében tempóztak. Tudták: ki kell használni minden percet, míg Molnár Flóra vissza nem tér a hatos pályára...