Hatvanöt szerelés egy szezonban

A zalalövői születésű, és az amerikaifutballal a zalaegerszegi Zala Predators soraiban megismerkedő Krizsai Botondról legutóbb februárban olvashattak nálunk. Akkor második „félprofi” szezonjára készült Bielefeldbe, ahhoz a csapathoz, mellyel negyedik helyen végzett a német második vonalban. És amellyel feltett szándéka volt 2015-ben feljutni a legjobbak közé.

– Sajnos nem sikerült, az új szezonban hatodik helyen végeztünk, én azonban óriásit fejlődtem – mesélte a Bielefeldből nemrég hazatért Botond, aki továbbra is defensive tackle poszton, azaz a védő fal egyik belső pozíciójában szerepel. – Az előző szezonban 34-szer tudtam szerelni az ellenfelek irányítóit, ugyanez az idén 65-ször sikerült. Lehetnék nagyon boldog is, de sajnos a csapatnak nem ment, gyakran küzdöttünk például motivációs problémákkal, miközben a bajnokság legjobb négy csapatát megvertük.

Hasonló kettős érzései lehetnek Botondnak a magyar válogatott kapcsán is. Meghívót kapott az idén megalakított csapatba („Nagyon jól esett, főleg úgy, hogy egyetlen válogatón sem vettem részt” – mondta ennek kapcsán), de a történelmi, első találkozóra a csehek ellen nem tudott eljönni.

– Sok minden összejött: a csapattal épp fontos meccsre készültünk, ráadásul be kellett segítenem az utánpótlás csapatok edzésein, és végső érvként a kinti munkahelyemen is szükség volt rám – emlékezett most is csalódottan. – Nagyon remélem, hogy ettől függetlenül számítanak rám még a nemzeti csapatnál, mert ez óriási megtiszteltetés egy sportolónak.

Ami az év krónikájában egyértelműen pozitív, hogy Krizsai Botondot elkerülték a sérülések, pedig a pályának azon a részén, ahol ő is játszik, ez mindennapos a sportágban. A szerencse mellett ehhez kell a hibátlan fizikai felkészültség: Botond ránézésre is fantasztikus kondiban van, és ezt a télen még fokozni szándékozik.

– Úgy jöttem haza, hogy a kinti munkámból tettem félre pénzt, így itthon csak a felkészüléssel kell törődnöm. A hét minden napján tréningezem: futok, járok edzőterembe és a Ragadozókhoz is, eltökéltem, hogy tökéletes állapotban leszek, mire vissza kell térnem Németországba.

Hogy ezen belül pontosan hova, még nem tudja: Bielefeldben visszavárják, de szeretne az élvonalba kerülni. Több ajánlata is van, és szíve szerint a kis lépések taktikájával haladna tovább előre.

– Nem akarok túl erős csapatba menni, ott az embert villámgyorsan le tudják darálni, és ki tudja, sérülés vagy kispadozás után lenne-e még visszatérés. Hívott a feljutó csapat, a másodosztály bajnoka is, de még van mit egyeztetni. Magam intézem a tárgyalásokat is. Nyelvi problémám már nincs: két évig amerikai játékosokkal laktam együtt, a munkahelyemen (az egyik szponzor családi vállalkozásának számító gyümölcslé-üzemben) pedig belejöttem a németbe is. Egyébként ha csapatot és osztályt is váltok, mindenképp akarok dolgozni is. Kell a sport melletti elfoglaltság, hogy az ember el ne tunyuljon.

Botond azt mondja, néhány idényt szeretne eltölteni a német élvonalban, aztán Ausztriába vágyik: Bécsben és Grazban is kiváló, a kontinens krémjéhez tartozó csapat működik ugyanis. Amerikát nem említi álmai közt.

– Huszonnégy éves vagyok, még fiatalnak számítok, de az NFL egész más kategória – vélekedik. – Oda azoknak a játékosoknak a töredéke kerül be, akik négy  éves koruk óta csak erre készülnek, és a főiskolás bajnokságokban edződnek meg rá. Kiváló kapcsolatba kerültem a Bielefeld amerikai edzőjével, Danny Meyerrel, aki ígérte: ha hazamegy, keres nekem lehetőségeket. De én a német élvonalra koncentrálok.