Jókor állt az élre az Andráshida

A Tarr Sprint Andráshida együttese az 2014-2015-ös évben a megyei labdarúgó I. osztályban szerepelt, miután nem tudták vállalni az NB III-as küzdelmeket. A csapat az őszt kissé gyengébben kezdte, az első nyolc mérkőzéséből kettőt is elveszített, de ez köszönhető annak is, hogy lényegesen átalakult a játékoskeret. Ennek ellenére egészen a 22. fordulóig egyszer sem csúszott le az Andráshida a dobogóról. Akkor két egymást követő gól nélküli döntetlen kellett ahhoz, hogy a negyedik helyre kerüljön a csapat. A 27. játéknapon aztán újra átvették a hidaiak a vezetést és bár szoros volt a szezon vége, az utolsó előtti mérkőzésen már bajnoki címet ünnepelhettek Lentiben a csapat játékosai.

Felső sor: Bene Dániel, Horváth Valentin, Kovács Mátyás, Bandics Ákos, Török Tamás, Varga Szabolcs, Sági András, Kalamár Milán, Harmath Ádám, Lovrencsics Tamás, Gál Tibor. Középső sor: Bita József (utánpótlás edző), Kiss László (támogató), Gyarmati András (technikai vezető), Dobos Sándor (vezetőedző), Kugler László (elnök), Kuglerné Ács Katalin, Kocsmárné Dukai Nóra, Szabó István (gyúró). Alsó sor: Pesti Attila, Kovács László Márk, Baráth Martin, Horváth Dániel, Horváth Tamás, Tóth László, Horváth Márton, Rohonczi Ákos, Horváth Bálint, Toplak Bence, Karvalics Barnabás, Toplak Gergő. A képről hiányzik: Osbáth Balázs Fotó: Katona Tibor

– Sajnálatos események után tavaly nyáron visszaléptünk az NB III-tól, akkor megfogalmaztunk új célokat és kialakult az idei keret – értékelte a szezont Dobos Sándor, az Andráshida vezető-edzője. – Eléggé nehezen indult a bajnokság, hiszen sok játékosunk távozott, de inkább azzal foglalkoztunk menet közben, hogy hogyan tudunk egy ütőképesebb csapatot felépíteni. Abban reménykedtünk a szezon előtt, hogy az első háromban leszünk, tehát meghatározó szerepet töltünk be, tudtuk azt, hogy a keretünk átalakul és jönnek majd megyei szinten rutintalanabb játékosok, valamint fiatalok is. Az ősz úgy is alakult, ahogy nagyjából vártuk. A vereségeket az ember nem tervezi, de úgy gondoltam, hogy ennyi belefér, hiszen új csapatot kellett építenünk, meg kellett szokniuk a játékosoknak egymást. Komoly csapatokkal kellett harcba szállnunk, akik már hosszabb ideje együtt futballoznak, de szerencsére lőtávolban tudtunk maradni az ősz folyamán. A téli felkészülés után, amikor eltelt egy-két forduló, már lehetett látni a játékosokon, hogy összerázódtak, kezd kialakulni egy olyan harci szellem, ami a bajnokság megnyeréséhez kell.

Örültünk neki, hogy átjárta ez a harci szellem a fiatalokat és éreztük, hogy lehet keresnivalónk, akár a bajnoki címet is meg tudjuk szerezni. Annyira megerősödtünk mentálisan, hogy belefért még a Csesztreg elleni hazai vereségünk is, ahol egy jó csapattól kaptunk ki, de ez nem törte le a fiúkat. Onnantól már lehetett érezni, hogy nekünk is ugyanúgy megvan a sanszunk az aranyéremre. A végén az ellenfelek eredményei is szerencsésen alakultak és mi is sokat tettünk érte, úgyhogy sikerült megnyerni a bajnokságot. Ezt azért tartom nagy fegyverténynek, mivel jó játékerőt képviselő csapatokkal kellett megküzdenünk, akik már összeszokottabbak voltak, mint mi. A kupagyőzelem már csak hab volt a tortán, a csúcs pedig az, hogy összefogott mindenki (a vezetőség, a város és az MLSZ ZMI is) és az volt a kívánságuk, hogy vállaljuk el az NB III-at. Nagyon örülök neki, hogy lehetővé teszik ezt. Remélem – bár azt lehet látni, hogy ebben a harmadosztályban nem a mi csapatunk lesz az, amelyik a legtöbb pénzből fog gazdálkodni – tisztességesen helytállunk..