Nem mentek Afrikába a gólyák

Mint például Szentpéterúron, ahol tegnap a madarak, valamint az áramszolgáltatás biztonságát is sikerült növelni.

– A faluban korábban számon tartottunk egy lakott gólyafészket, amelyet azonban ezen a nyáron elhagytak a madarak – mesélte a munkálatokat irányító Csiszár Viktor, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre. – Nem mentek azonban messzire, pár száz méterrel arrébb építettek maguknak új otthont, szintén villanyoszlopon, melyen azonban nem volt fészektartó. Ez nagy veszély a gólyákra, hiszen – különösen a repülni még csak tanulgató fiatalok – könnyen áramütést szenvedhetnek. Másfelől az ilyen balesetek nyomán, vagy ha a nehéz fészek esetleg elszakítja a vezetéket, lehetnek zavarok az áramellátásban is. A szolgáltató közreműködésével kiküszöböltük a veszélyforrást: ők felszereltek egy tartót, én pedig fészeklapot építettem rá.

Csak feltételezések vannak arra nézve, hogy a madarak a „régi" fészket miért hagyták el. Tavasszal azonban szerencsés esetben akár két gólyacsalád is költhet a faluban.

Csiszár Viktor fészeklapot épít az áramszolgáltató által felszerelt fészektartóra
Fotó: Pezzetta Umberto

És a családalapításra megvan minden esélye annak a három madárnak is, amelyek úgy döntöttek, hogy – Győrvár, Zalatárnok, illetve Semjénháza térségében – áttelelnek nálunk.

– Szinte nincs nap, hogy ne kapjak miattuk telefonokat – mondta Darázsi Zsolt, a Madártani Egyesület zalai titkára, persze nem panaszképpen. Ez a gondoskodás jelzi: az embereknek fontosak a gólyák. – Egyelőre ezekkel a madarakkal nincs teendő, jól vannak, van mit enniük, nem fáznak. Számon tartjuk őket, és ha beköszöntenek a hosszú, kemény fagyok, szükség esetén elvisszük őket Fenékpusztára.

A madarász szerint a klímaváltozás állhat annak hátterében, hogy egyre több a „nem költöző" gólya: 10-15 éve még kivételes volt az ilyen madár, ma már az országban évente 20-30 is akad.