Az adventi csendes készülődésről

Ezeken az estéken elcsendesedhetünk, s egy közösen olvasott szentírási részlettel megadhatjuk a jézusváró hangulatot.

Sík Sándor, a papköltő a benső hang csendjéről írt verset:

Légy csendességben: Isten hogyha hív, /Halkan szólít, mint a pásztorhangú síp, / Kelj fel, és indulj engedelmesen... / Csak az egyenes út Istené / A hangos ember érőt nem teremt; / Az erőszaknál erősebb a csend

Stróber László apátplébános

Ez a csend teremtő erő. A szeretetnek, a bölcsességnek a csendje, amely a figyelmet edzi és a szívet erősíti, s előkészíti a lelket a nagy találkozásra . Mert az advent a találkozás ideje, s azzal az angyallal is, amely minket a lelkiismeret csengőjével figyelmeztet. A lélek elcsendesülése az igazi, a külső csend csupán eszköz a belső figyelemhez. Ezt is írja a költő:

Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Sokan úgy gondolják, hogy az elcsendesülés bezárkózás. Inkább egyre jobban kitárulkozás mindenre, ami feltárja a betlehemi barlang békességét. Érdemes ebben részt vállalni: várakozni a titkos órára, figyelni a csillagok üzenetét, de nem csillagászként, hanem keresztényként. Isten hív, mindig szólít, mert Ő igazi Atyánk, és Fia a testvérünk.