Jó reggelt Zala megye!

Emlékszem, mennyire vágytam kiskoromban egy szőke hajú babára. Amikor megleptek vele a szüleim, nálam boldogabb gyerek nem volt a világon. Ekkor találkoztam először az érzéssel, amelynek boldogság a neve. Az örömöm addig tartott, amíg az unokatestvéreim „kezelésbe” nem vették a babát. Bubifrizurát csináltak a dús hajából. Egy világ dőlt össze bennem. Már mosolyogva emlékszem vissza az esetre. Ehhez azonban éveknek és jóval komolyabb dolgoknak kellett történniük, hogy megtanuljam: mi az igazi boldogság. Nehéz időkben  abba kapaszkodom, amim van. Akkor hisztizés helyett anno értékelnem kellett volna, hogy legalább a baba testét nem vagdalták szét...?”