Vonuló madaraink

A középkorban még azt gondolták, hogy például a füsti fecskék hal formájában az iszapba fúródva telelnek - jött ez onnan, hogy ilyenkor ősszel a nádasokban éjszakáznak. (Hajnali kirepülésükről ezek szerint lemaradtak.) A bakcsóról azt gondolták, hogy a Holdon telel, mivel éjszaka is igen aktív. A kakukkról azt hitték, hogy ősszel karvaly lesz belőle, kvázi átalakul (a két madár hasonlósága miatt). A madarak pontos vándorlásáról fogalmunk csak azt követően lett, hogy az első jelölőgyűrűket 1899-ben Dániában felrakták seregélyek lábára.

Magyarországon a világon harmadikként 1908-ban Vönöcky Schenk Jakab vezetésével, Herman Ottó atyáskodása mellett indult a madárgyűrűzés. Azóta rengeteg információval gazdagodtunk. Tudjuk, hogy vannak csapatban vonulók és magányosak, éjszaka és nappal vonulók, tengert átrepülők és kikerülők stb. A vándorlás nagy energiabefektetést igényel a madaraktól. A nagy testű madarak (gólyák) kihasználva a felszálló meleg légáramlatokat magasra vitorláznak, majd hosszasan siklanak az áhított cél felé. Mivel a felszálló meleg légáramlatok általában csak a szárazföldek felett alakulnak ki, csak rövid időre merészkednek a tenger fölé, míg átrepülik a Boszporuszt vagy Gibraltárt.

Számos madár - kis testű énekesmadarak, például a nádiposzáták - vonulásra megduplázza testsúlyát, hogy aztán rövid időn belül hatalmas távolságokra, az afrikai telelőterületekre jussanak el. Vonulások előtt a madarak viselkedése megváltozik, általában nyugtalanok, készülnek, várnak egy „belső hangra”. Legismertebbek talán augusztus második felétől a villanyvezetéken ülő fecskecsapatok. Gyülekeznek, csivitelnek, némely hím (mintha meg lenne zavarodva) még nászénekel is, mintha tavasz lenne.

Aztán egyik pillanatról a másikra egy hívó hangra az egész csapat útra kel. Kiürülnek a falvak. Erre az időre, augusztus 20. környékére legtöbb gólyánk már odébbállt, csak a gyengék, a későn születettek maradnak, eltekintve attól a néhány „öreg motorostól”, amelyek több éve sportot űznek abból, gyakran emberi segítségre is számítva, hogy itt telelnek. A vonulás nem csak szépséges, sokszor tragikus is. Tíz elvonult nádiposzátából jó, ha kettő visszajön - ragadozók, tapasztalatlanság okán. Jönnek a nem várt időjárási események, például a szeptemberi lehűlések.

Az elmúlt évtizedben három alkalommal - repülő rovar hiányában - a fecskék tízezerszám pusztultak el az országban. Ott vannak még az emberi tevékenységgel járó élőhelymegszűnések, -beszűkülések. A mediterrán népek hagyományai a lépvesszővel, illetve egyéb módon megfogott és elfogyasztott madarak tömegei. A szomorú események mellett jönnek a nálunk telelő északi madarak, színt hozva a téli napokba. Ősszel sok érdekességet, rengeteg vonuló madarat látni. Akiket érdekel a madárvonulás csodálatos világa, szeretettel várjuk egy madárlesre Fenékpusztára, a Madárgyűrűző Állomásra.

Benke Szabolcs
madarász