Horvát hagyomány

- Horvát hagyományaink őrzésére 1996-ban alakítottuk a Tótszentmártoni Kulturális Egyesületet és ennek keretének működik a kórus a tamburazenekarral és a néptáncosokkal egy fedél alatt - kezdi a bemutatkozást Gyuricz József, az egyesület elnöke. Először csak az asszonyok danoltak, mi fiúk 2000-ben csatlakoztunk az énekkarhoz.

- Népdalos berkekben szokás a minősítések, fokozatok, díjak megszerzése. A tótszentmártoniak mire jutottak?

- Csak egyszer rugaszkodtunk neki: 2003-ban indultunk a Vass Lajos Népzenei Versenyen. A Kárpát-medencei döntőben Nívódíjat kaptunk. Ez nekünk a mérce, tudjuk, mennyit érünk, s ehhez a szinthez tartjuk magunkat - így Gyuricz József.

Persze nem nagyképűségből maradnak ki a szokásos megmérettetésekből. A tótszentmártoni kórus ugyanis színtiszta nemzetiségi dalárda, valamennyien horvát anyanyelvűek, s így repertoárjuk is többnyire horvát népdalokból áll. Természetesen anyanyelvi szinten beszélnek magyarul is, és éneklik a népdalainkat, de ugyanolyan elkötelezett őrzői népzenéjüknek, mint a magyar csoportok.

A Tótszentmártoni Kulturális Egyesület Vegyes Kórusa a sárhidai színpadon. Balról jobbra, asszonyok: Kaczeus Istvánné, Vlasics Lajosné, Kramarics Józsefné, Prémecz Ferencné, Hederics Antalné, Kramarics Gyuláné, Dombai Istvánné, Gulyásné Dobos Ilona. Férfiak: Gyuricz József, Takács György, Hederics Antal, Prémecz Ferenc, Rodek József, Gulyás László, Rezsek József és Rodek László   Fotó: Fincza Zsuza

- Közel élünk a horvát határhoz, napi kapcsolatban állunk a településekkel, így természetes, hogy a Muraközi Dalfesztiválon rendre elindulunk. A selejtezőkön sikeresen szerepelve már hatszor bejutottunk a központi szemlére, ami a horvát népzenei berkekben magas rangot jelent, s a televízió is közvetíti a versenyt. A Muraközi Dalfesztivált felvették a horvátországi kulturális javak közé, s kezdeményezték, hogy az UNESCO is válassza be a nemzetközi kultúrkincsek sorába.

- De nemcsak a népzenénket őrizzük és adjuk át az utánunk jövő generációknak, hanem az összes régi hagyományainkat kapcsolódik a diskurzusba Dombai Istvánné, Anna, aki szép magyar neve ellenére a férjének talán a szépapja volt magyar is horvát anyanyelvű, és a kórus alapító tagja. Vidám történetekben mutatjuk be, hogyan éltek hajdanán a szüleink, a nagyszüleink. Mi magunk dolgozzuk ki a jeleneteket, s mi játsszuk el. Színpadra vittük például a régi otthoni szüléseket, s azt, hogyan készültek saját kezűleg a ruhák, a szép népi viseletek, hogyan zajlottak a közösségi munkák, például az aratás, a szüret. Ezekkel a népi játékokkal rendszeresen részt veszünk a horvátországi amatőr színjátszók találkozóján, amit minden évben húsvét előtt rendeznek meg. Olyan sok csapat jelentkezik ezekre, hogy Prelogban az idén például három napig tartott, míg mindenkire sor került.

- Ugyanilyen nagyszabású seregszemle volt július első hétvégéjén a Novi Vinodolski Nemzetközi Nyári Karnevál teszi hozzá az egyesület elnöke, aki nem mellesleg a kórus vezetője. Ez a víg tengerparti nyári felvonulás tízezreket vonz. Közel kétezren öltöttünk álarcot, mi roma közösséget alakítottunk, a régi cigánymesterségeket köszörűs, bádogos, muzsikus, jósok jelenítettünk meg, s persze zenéltünk és énekeltünk.

Nem panaszként mondják: szinte minden hét végén szerepelnek valahol. Nem csak a szomszéd országokban lépnek fel, állandó résztvevői a magyarhoni horvát kórusok seregszemléjének éppúgy, mint a zalai kórustalálkozóknak. Május 30-án Zalaegerszegen a falumúzeumban az Ízek és kultúrák találkozása című rendezvényen is elénekelték kedvenc horvát népdalaikat. Amúgy a kis falvaknak sem mondanak nemet. Sárhidán nemrég nemcsak nótáztak, hanem egy horvát néptáncra is megtanították a falunapon vigadó vendéglátóikat.