Az emberek nagy részének szemszíne megváltozik a halál után

A fiatal kutató eközben  arról is megbizonyosodott, a halottak eredeti szemszíne „eltűnik” a földi lét befejeztével. Azonban korántsem mindegy, a halál hogyan, s milyen körülmények közt következik be...

A hétköznapi emberek számára első hallásra kissé bizarr, netán morbid dolognak tűnik mindaz, amellyel dr. Kormos Timea az elmúlt három esztendőben napi szinten foglalkozott. A beszélgetésünk elején magam sem tudtam „megkerülni” a kérdést, mi vezethet erre a munkára, s az említett tények „boncolgatására” egy kora harmincas évei elején járó hölgyet?

– Maga a kíváncsiság – ismerte el dr. Kormos Timea. – Anno patológusnak készültem, ám a felvételin nem jártam sikerrel. Ekkor döntöttem el, megnézem a gyakorlatban, a boncasztal mellett, vajon tudnám-e az ezzel járó munkát csinálni? Egyáltalán bírom-e? Immár tíz éve annak, hogy boncmesterként végeztem. Majd a jogi egyetemen tanultam tovább, ma pedig egészségügyi szakjogászként dolgozom, aminek a holttest azonosítás gyakorlatához sok köze nincs, az elméleti részéhez annál több. Ezt a tudást természetesen ötvözöm, kamatoztatom most, a doktori iskolában – összegezte.

A tudományos fokozat megszerzéséhez kutatási szakterületet kellett választania. Dr. Kormos Timea a már említett tárgykört, a halott azonosítást térképezte fel.

– A jogszabályi környezet változását is vizsgáltam – folytatta. – Azt is, hogy 1951-től egészen napjainkig a körözött holttestekre milyen szakértői adatok – életkor, nem, halálok stb. – állnak rendelkezésre.

Mindehhez rengeteg dokumentumot kellett megtekintenie. Feltűnt számára az is, hogy a holttestek azonosításakor kitöltendő nyomtatványban barna, kék, szürke szemszín szerepel, zöld viszont nem. Ennek miértje motiválta a hallgatót. Egy külföldi tanulmányban rálelt a válaszra is, arra vonatkozóan, hogy az emberek szemszíne miként változik a halál után. A szem szín pedig markáns ismertetőjel, sok múlhat rajta egy ismeretlen holttest azonosításakor.

– A biológiai magyarázata a változásának önmagában „egyszerű” – jegyezte meg dr. Kormos Timea. – A szemlencse magasabban helyezkedik el az írisznél, a szivárványhártyánál, amely a szemünk színéért felelős. A szaruhártya homálya pedig kitakarja az íriszt, ami az elhalálozást követően fehéres-szürkéssé változik, emiatt vissza sem lehet következtetni az eredeti szemszínre.

Az említett külföldi tanulmány viszont csak kórházi, hűtött „körülmények” közt – a patológián – vizsgálta a szemszín-változást. A hallgató ezért helyszíni halottszemlék sokaságán is részt vett, megfigyelőként, a rendőri szervek mellett. Ha például hajnalban érkezett a bejelentés, hogy valaki kiugrott egy toronyházból, a fiatal kutató is ment az esethez a hatóságokkal együtt. Az így szerzett tapasztalatokból leszűrve megállapította: a mumifikálódott holttestek esetén nem változik a szem színe, ugyanis előfordulhat, hogy maga a mumifikáció hirtelen következik be, és hamarabb szárad ki a szem, mintsem beálljon a szürkeség. Így ritkán előfordulhat, hogy ez esetben valóban megállapítható az eredeti szín.

Dr. Kormos Timea ugyanakkor meggyőződött arról is, hogy rendellenes milliőben jelentősen felgyorsul az az időtartam, ami alatt a szem színének változása bekövetkezik: traumás sérülések, kábítószerek, gyógyszerek miatti elhalálozás esetén. Akkor is, ha valaki tűzbenveszti el életét. Ugyanis a látószervben fehérjetermészetű anyagok is vannak, amikre a magas hőmérséklet hatást gyakorol. Mindezek nagyban megnehezítik a szemszínt alapul vevő azonosítási folyamatot.

Ekkor kell a halott azonosítást végző szakembereknek más „alternatívákba” fogódzkodniuk.

Legelterjedtebb még napjainkban is a DNS-mintavétel módszere, ami azonban csak akkor hatásos, ha az elhunytról korábban már vettek kontrollmintát (amelyre egy nőgyógyászati–, vagy épp’ fogászati vizsgálatkor is sor kerülhet mindannyiunknál). Ezt az eljárást minden ismeretlen holttest esetében alkalmazzák.

– Ami tetemes munkát ró a hivatalos szervekre a holtak azonosításánál, azt a fedél nélkül élő, hajléktalan emberek és a migrációs-válság idézheti elő – fűzte hozzá dr. Kormos Timea, a kutatásaira alapozva. – Ugyanis e két ok miatt rengeteg ismeretlen holttest halmozódik fel idővel, mivel a jogszabály kimondja azt, hogy a személyazonosság megállapításáig, maximum kilencven évig folyik az azonosítatlan halottak körözése.