Feltárult a csonttemető titka - A fő kérdés, mi történt Iharkúton nyolcvanötmillió évvel ezelőtt

2016. február 15., 05:35 szerző: Kutasi Zsófia
komment
Nagy számban Hungarosaurus, kajmán- és csigaropogtató halak maradványait is megtalálták egy nyolcvanötmillió évvel ezelőtti üledékrétegben az iharkúti dinoszaurusz-lelőhelyen. A képződmény kialakulásáról a tudományos eredményeket a közelmúltban, valamint folyamatosan publikálja az MTA-ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoportja.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Iharkúton tizenhat éve folynak ásatások, a területen a Magyar Tudományos Akadémia Lendület projektje 4,5 éve zajlik, mely idő alatt számos eredményt felmutattak. Az egyik legérdekesebb és legjelentősebb munkálatról nyilatkozott Ősi Attila, a kutatócsoport vezetője. Elmondta, egy harminc–ötven centiméter vastagságú kőzetréteg a fő kutatási terület, mely a többi réteghez képest kiemelten sűrűn, négyzetméterenként huszonhárom csontot tartalmazott. Botfalvai Gábor, a kutatócsoport tagja azon dolgozott, hogy kiderítsék, mi áll a képződmény kialakulásának a hátterében.

Ősi Attilától megtudtuk, feltehetően az egykori, nyolcvanötmillió évvel ezelőtti területen villámáradásoknak köszönhetően alakult ki ez a réteg; a megáradt folyók állatokat és állatok csoportjait sodorhatták magukkal, melyeknek csontvázai és csontjai az üledékes rétegben fosszilizálódtak. A legtöbb maradvány izolált, vagyis nem összefüggő, sőt, különböző állatoktól származik. Az üledékföldtani vizsgálatok választ adtak arra is, hogy egykoron a terület szubtrópusi éghajlatú, lapályos, ártéri vidék volt.

Ősi Attila kiemelte, igaz, a terület leginkább a dinoszauruszairól híres, de, mivel egy egykori folyóvidékről van szó, ahol tavak, morotvaágak is jellemezték a vidéket, a különböző halak jelenléte is domináns volt. Az ajkai Szabó Márton, a kutatócsoport tagja a halmaradványokat vizsgálta. Olyan kajmánhalak maradványai kerültek elő, melyek Közép-Amerikában és a mai USA déli részén honosak. Ezek az állatok torpedó alakú, félelmetes ragadozók voltak, melyek feltehetően közeli rokonai a mai kajmánhalaknak. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy nem szintjén azonosak. A szakemberek a maradványok alapján 1,1 méteres testhosszban tudták rekonstruálni azokat.

Szintén feltárták csigaropogtató hal maradványait, mely eredmény publikálása jelenleg folyamatban van. A lelet azért különleges, mert a halak tengeri élőlények, vagyis feltehetően felúsztak az édesvízi területre – ezért találhatók meg a folyóvízi üledékes kőzetben.

 

– A fő kérdés, mi történt ezen a területen nyolcvanötmillió évvel ezelőtt – fogalmazott Ősi Attila. A kutató kiemelte, a munkálatoknak köszönhetően a tudományos eredmények rávilágítanak számos egyéb fontos kérdésre, és így tágabb kontextusban is értelmezhetőek az egykori folyamatok, változások.

Ősi Attila kiemelten foglalkozik a területen szintén feltárt páncélosdinoszaurusz-maradványokkal. Vannak csontvázak, melyeket gyakorlatilag egyben megtaláltak, vannak, melyeket csak részleteikben. Ennek egyik magyarázata lehet Botfalvai Gábor szerint, hogy az állatok egyes csoportjait annak idején elsodorhatta az ár és ez okozta tömeges elpusztulásukat. Ősi Attila kutatja továbbá a páncélos dinoszauruszok rágásmechanizmusát is. Ezeknek a dinóknak hatvanhárom fajuk létezik, melyek közül az egyik a bakonyi Hungarosaurus. A fogazatuk kopottságából következtetéseket lehet levonni életmódjukra, táplálkozási szokásaikra. Az elemzés utalhat az egykori növényzet változására is. A zárvatermők megjelenéséhez és elterjedéséhez az állatoknak alkalmazkodniuk kellett, így az evolúciójukban jelentős változás történhetett.

A kőzetrétegben egy különleges szárazföldi krokodil, az úgynevezett Doratodon maradványait is fellelték, mely az egykori azonos időben Dél-Amerikában élt Notosuchia-csoporttal mutat rokonságot, így feltehetően dél felől érték el Európa szigetvilágát.

Ősi Attila elmondta, az iharkúti lelőhely még ötven évre elegendő munkát biztosít. Három éve elkezdtek egy projektet, melyben a leletek pontos helyét bemérték, így már kétezer kétszáz maradványnak ismerik a pontos koordinátáit. Mindezt az érdeklődők számára egy háromdimenziós térképben foglalták össze, mely hamarosan elérhető lesz bárki számára.

A feltárt leletek Budapesten a Magyar Természettudományi Múzeumban kaptak helyet, ahol egy részüket kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők.

Idén nyáron a csoport folytatja az ásatást és az iharkúti terület további feltárását, melyet nyílt napok keretében az érdeklődők is megtekinthetnek.

 

Kutasi Zsófia

hozzászólás
2016. február 15., 05:35 szerző: Kutasi Zsófia

Facebook

Hozzászólások