Türje - A premontreiek hagyatéka

Megyénk legrégebbi történelmi értékei közé tartozik a türjei premontrei monostor templom. Bár első írásos említése 1234-ből való, a település már korábban is jelentősebb hely lehetett, mert a premontrei rend csak ilyen településeket választott magának. A viszontagságos évszázadokat követően a török 1532-ben pusztított a településen, a károk enyhítésére 1535-ben vásártartási jogot kapott Türje, mint mezőváros, majd ezeket a jogokat 1703-ban megerősítették, s ezen kiváltságaikat 1876-ban vesztette el. A premontrei rend a történelem során szerves része volt Türje  mindennapi életének, gazdálkodásának, anno hiteles helyként is működött, kisugárzása vitathatatlan volt a térségre.

- Értékeink ma is jelentősek, ezeket számba is vettük, hiszen az elmúlt év elején megalakult az értéktár bizottságunk. Kétségtelen, idegenforgalmi vonzása elsősorban a templomnak van, de azért más olyan tárgyi emlék, látnivaló is van Türjén, amiért érdemes megállni a faluban – mondja Nagy Ferenc László polgármester, akivel azt próbáljuk számba venni, mi az, ami ide vonzhatja azokat a látogatókat is, akik elsősorban a környék nagyobb idegenforgalmi központjait, Sümeget, Kehidát, a távolabbi Hévízt és a Balatont keresik fel.

A falu természeti értékei közé tartozik a szőlőhegy, ami kedvező  termőhelyi adottságokkal rendelkezik, nem csoda, hogy a környező települések lakói közül is sokuknak itt a birtoka. A borversenyekre volt, hogy száznál is többen hozták el nedűiket megméretésre. A kilátás a hegyről csodálatos, ott jártunkkor még a Somló is kiemelkedett a ködös párából.

- A premontreiek is jelentős szőlőművelést folytattak a térségben, ennek emléke az a hatalmas présház, amit én vettem meg 10 évvel ezelőtt – mondja a hegyen Pacsi Krisztián, aki Türje egyik alpolgármestere. – Jó befektetésnek tűnt, mivel tanárként régi álmom egy gyermektábor megnyitása, de a terület lehetőséget adhat szőlészetre épülő falusi vendéglátásra is. A szomszédban egy hatalmas, két ágú történelmi pince is van a föld alatt, ami vendéglátásban érdekelt szakembereké. Továbbá,  nem szerettem volna, ha külföldek veszik meg ezt a többre hivatott régi épületet. Nagyon lehangoló a ház állapota, de a felújított tető megvédi a további pusztulástól. Talán egy önkormányzattal közös pályázattal, vagy a premontrei rend bevonásával lenne megmenthető a présház és a pincerendszer – vélekedik, majd megnézzük a pincét is, ami nyitva áll, a föld alatt két hosszú, közel ötven méternyi boltozat várja, hogy egyszer megint boroshordók sorakozzanak a falaik mentén.

- A hegyen egy igen régi borona falú pince is található, amit szeretnénk megvásárolni, elbontani, és a községben a tájház körül felállítani – mondja a polgármester, miközben bejárjuk a hegyet. Megtudom azt is, hogy most építenek át egy  helyi védettség alatt álló házat tájházzá, amiben az alkotóház is helyet kap. Számos régiséget vettek már nyilvántartásba,  amiket itt állítnak majd ki, az alkotóházban pedig égető kemencét  építenek, hogy a Stekli Ilona népi iparművész vezette alkotóközösség munkáit kiégethessék és kiállíthassák. A felújításoknál  kanyarodjunk vissza ismét a premontreiekhez, hiszen az ő hegyi romos hagyatékuk mellett, a falu központjában is vannak pusztuló épületek. A polgármester megmutatja a templom mellett húzódó gazdasági majort, ahol emeletes magtár, istállók és egyéb épületek romosan várnak jobb sorsukra.

- Sajnos igen sok lenne itt a tennivaló, hiszen a templom maga is felújításra szorul. A templomhoz kapcsolódó rendházat, amiben idősek otthona van, pályázati segítséggel tavaly újított meg a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet. Az időseket ápoló, gondozó otthonnak ötven idős lakója most már modern körülmények között élhet – mondja a polgármester, majd a templomba lépve Ágh Lászlóné sekrestyés mesél az épület történelméről. Büszkén mutatja meg a Szent László legendáját ábrázoló freskót, amelyhez hasonló csak néhány helyen létezik Magyarországon. A freskót a közelmúltban, 1984-ben találták meg a ráfestések alatt.

- Évente ezerötszáz körüli látogatónk van. Mindenkinek megmutatjuk, aki látni szeretné, hiszen az a célunk, hogy minél többen hírét vigyék ennek a méltóságot sugárzó templomnak  - mondja Ágh  Lászlóné.

A templom a rendházzal zárja le Türje széles, példásan megújított, az út mentén parkkal és szobrokkal díszített főutcáját. Azonban érdemes letérni a főútról, s felkeresni például a temetőt, mert ott is ritkaságokat látni. Először is szembe ötlik, hogy összegyűjtötték és egy csoportban állították fel a réges-régi sírköveket. A temető közepén egy szépen megújított, 1784-ben épült kápolna áll, közelében pedig egy igazi ritkaság, egy kőlap oldalú és szintén kő, nyeregtetős fedésű, 1741-ből fennmaradt szarkofág található. De a temetőben nyugszik az 1905-ben elhunyt dr. Kunc Adolf is, aki nagy tudású tanító, s a csornai rend prépost-prelátusa volt. A temető alatti völgy   különlegessége, egy díjlovagló pálya, amit egy osztrák úr építette tavaly, s a jövőben nemzetközi versenyeknek is helyet adhat.

- Türjén, már a rendszerváltást követően vásároltak lakásokat  osztrákok és németek. Jelenleg vagy harminc lakás áll német tulajdonban, többségüket szépen felújították  – tájékoztat Takács Lászlóné jegyző, aki a vendégfogadásra kitérve elmondja, hogy ebből megélni még nem lehet a településen, csak négyen-öten foglalkoznak szobakiadással. Viszont a mintegy ezerhatszáz lakosú falunak több olyan rendezvénye is van, ami vonzza a lakókat, illetve a környéken élőket is. Ilyen a búzaszentelő és kórustalálkozó, a Szent Iván éji tűzgyújtás és túra a hegyen, az immár két naposra bővült elszármazottak találkozója, a szüreti felvonulás, vagy a testvér településekkel, a erdélyi Gyergyóalfalu és a vasi Hegyhátsál lakóival való együttlét. Gyergyóalfaluhoz onnét datálódik a kötődés, hogy a rendszerváltást megelőző forradalomkor elsőként vittek adományokat az ottaniaknak.

- Szeretnénk jól érezni magunkat Türjén, s ehhez tisztában kell lenni az értékeinkkel. Ezért is teszünk sokat a közösségi dolgainkért – mondja a polgármester és a sportpályára invitál, ahol megmutatja az új szabadtéri színpadot, a kemencét, valamint a tavaly, saját erőből épített pajtát.

– Tavaly, augusztus huszadikán itt sütöttük ki a falu kenyerét. Mindenki jól érezte magát, aki itt volt. Örülünk annak, ha minél messzebbről is jönnek, Türje olyan hely már, amit érdemes felkeresni – mondja Nagy Ferenc László.

Az utazó humorral is találkozik a  főutcát lezáró parkban, vagy a környékén. Most például a 2016-ot köszöntő embernyi bábukkal, középen egy hóemberrel. Mindezek Lengyel Jánosné segítségével készülnek, mint ahogy a helyi népművészeti ruhák is, amelyből már 41-et varrtak, s a tavalyi szüreti felvonuláson voltak először láthatók. Feljegyezzük, ősszel el kell jönni megnézni ezt a színes forgatagot