Vadvízi túra a Soca folyón

Kiváló helyszín ehhez az osztrák–olasz–szlovén hármas határnál, Szlovénia északnyugati csücskében, a Júliai-Alpok völgyében kanyargó bővizű folyó. Szlovén neve Soca (Szocsa), a magyar történelembe azonban Isonzóként vonult be. Partjain ádáz csaták zajlottak az I. világháborúban, rengeteg magyar áldozatot követelve. (Ha felkeressük a térségben található Kluze erődöt, rájuk is emlékezhetünk.)

A raftingtúra, vagyis a vadvízi evezés első hallásra tán kockázatos programnak tűnhet a gyerekkel utazók vagy a nem egészen fiatalok számára. A riadalom azonban felesleges. Kis túlzással szinte bárki kipróbálhatja ezt az élvezetet, különösen a nyár végén, amikorra lecsendesednek a vizek. Hiszen, miként a sípályákat, úgy a raftingútvonalakat is nehézségi szint szerint osztályozzák, így mindenki kiválaszthatja a neki megfelelőt. A Soca pedig kezdőnek, haladónak és profinak egyaránt kínál terepet.

Turistáknak szóló program esetén a hajót minden esetben profi túravezető kormányozza a sziklák, örvények között. Fotó: Frenky

Ausztria felől érkezve az olaszországi Tarvisión keresztül közelíthetjük meg a vadvízi paradicsomot. Mielőtt felkapaszkodnánk az oda vezető Predil hágón, gyönyörű tengerszemet csodálhatunk meg. A hágón áthaladva tiszta időben megpillanthatjuk a 2678 méter magas Mangart csúcsát, amit 2049 méterig autóval is megközelíthetünk. Továbbhaladva Strmec és Log pod Mangartom falvakat érjük el, majd következik Bovec, a környék központja. Ne kerüljük el a 106 méter magas Boka vízesést sem.

Mi Log pod Mangartomban vertünk tanyát, a Mangart tövében, egy családias panzióban, ahol magyar csapat szervezte a vízi kalandot. Viszonylag kevés csónakkal dolgoztak, kis létszámú csoportokkal, aminek előnyeire csak később döbbentünk rá. A rafting ugyanis jókora logisztikát követel, a helyszín megközelítése, a felszerelések eljuttatása a megfelelő folyószakaszhoz, a beöltözés, a biztonsági felkészítés időt igényel, s minél nagyobb a csapat, annál többet. Mielőtt evezőt ragadnánk, oktatásban részesülünk. Megtanuljuk az evező kezelését, a fékezést, s azt is, miként kerülhetjük el a csónakból való kiesést. Turistáknak szóló program esetén a hajót minden esetben profi túravezető kormányozza a sziklák, örvények között, a csapattagokra „csak" az evezés, a kellő lendület biztosítása hárul. A kormányos minden vezényszavára figyelni kell, hiszen a robogó víz azonnali reakciókat követel, nem lehet a tájat bámulni, ha éppen egy szikla megkerülése a feladat. De ne aggódjunk, nézelődésre is bőven teremtenek alkalmat a csendesebb szakaszokon.

A csoportok több helyen kikötnek, s mód nyílik kamion méretű sziklákról beugrálni a mély vízbe. Fotó: Frenky

Egyvalamire azért nehéz felkészülni, ez pedig a Soca hőfoka. Hiába jelezték előre, hogy 13 fokos, s hiába adtak ránk neoprén ruhát, cipőt, mentőmellényt, az első alámerülés a döbbenet erejével hat. A hideg, aminek nem is hőfokát, inkább a nyilallását érzi az ember, csontig hatol. Az első sokk után azonban szinte megszokható, bár a folyó hőmérséklete igen erős ösztönzőként hat a csónakban maradásra. Gondosan ügyeltünk rá, hogy lábfejünk stabilan kapaszkodjon a kötélzetbe, ami megóv a kieséstől. Amúgy akkor sincs nagyobb baj, ha valakivel ez mégis megtörténik. A turistákat erre is felkészítik. Az első reakció: próbáljunk megkapaszkodni a hajóban, s az evező beadását követően bemászni. A túravezető a mentőmellényünknél fogva segíteni fog ebben. Ha mégis elsodródnánk. feküdjünk a hátunkra, s összezárt lábakkal, talppal előre utazzunk a folyón. Nem kell aggódni, a mellény fenntart. A kezünkkel ne kalimpáljunk, az evezőt tartsuk párhuzamosan a testünkkel. Vadvízben ne próbáljunk meg felállni, akkor sem, ha sekélynek tűnik. Higgyük el, ő az erősebb.

Az evezést a túraszervezők különféle kunsztokkal, játékokkal színesítik. A csoportok több helyen kikötnek, s mód nyílik kamion méretű sziklákról beugrálni a mély vízbe, gombóccá gömbölyödve szlalomozni az erős sodrú „vízfolyosóban", csúszdázni a sziklának támasztott gumicsónak fenekén vagy a sziklákba vájt teknőkben. Ez utóbbi mulatságot kanyoningnak hívják, s a túrák megszokott kiegészítője. E műfajban extrém élményeket is begyűjthetnek a vállalkozó szelleműek, hiszen a víz által kivájt kanyonokban, barlangokban, járatokban rengeteg izgalmas kaland adódhat.