Utazó

2015.10.13. 08:14

Parányi falvak tarka rétek, színpompás szántóföldek és buja erdők között

A páratlan szépségű zalai dombvidék ölelését elhagyva a megyehatár peremén, de már a somogyi oldalon újabb lankákkal övezett ékszerdoboz tárul a látogató szeme elé. Az erdőkkel szegélyezett kanyargós út Nagykanizsáról délkeleti irányba az apró települések, Somogybükkösd, Porrogszentpál, Porrog és Porrogszentkirály felé viszi az utazót.

Benedek Bálint

A kanyarok között, a zalai megyehatár szélén Somogybükkösd bukkan elő. Az alig másfélszáz lakosú település írásos emlékei a 15. századig vezethetők vissza. Ez idő alatt több család is rendelkezett a földek felett, később a Zrínyieket is lenyűgözte a táj szépsége. A második világháború előtt 500 fő is lakta a falut, ám mostanra már az elöregedés jellemzi a községet. Azonban, mivel a terület egyedi klímája kedvez a növénytermesztésnek, ma is sokan foglalkoznak földműveléssel és állattartással. Különösen kedvezőek a feltételek az örökzöldek számára, ezért sokak foglalkoznak fenyőtermesztéssel. Ugyan okleveles források nem szólnak róla, de román stílusú temploma a 13. században épült, s eszerint a középkorban egyházas hely lehetett. A templom mellett a település kétségtelenül legjellegzetesebb épülete a hajdani Perczer-kastély. Az egykori földesúri kúriában az önkormányzat működik. 1,8 hektáros parkja harminc éve természetvédelmi terület. Somogybükkösd festői környezetében lehetőség nyílik a természetjárásra, a fényképészek kedvelt célpontja, ugyanis a bükk-, tölgy-, valamint gyertyánerdők vadban gazdagok. A vadászidényben pedig őzre, szarvasra és vaddisznóra lesnek a trófeára vágyók.

A települést magunk mögött hagyva tarka rétek, szántóföldek és buja erdők között egy dombgerincen találjuk a környék legkisebb települését, Porrogszentpált. A falut már az Árpád-korban lakták, ám később előfordult, hogy pusztaként emlegették. Utolsó földesuraként, a második világháborúig gróf Zichy Ödönt is jegyezték, akinek a 20. század elején még jelentős birtokai voltak a környéken. A falunak soha nem volt temploma és iskolája, pedig utóbbira 1899-ben lehetett volna esély, ám a szentpáliak, tartva a tehertől, nemet mondtak erre a kezdeményezésre. A lakosok 1895 és 1900 között felépítették a ma is álló haranglábat, melyben három harang lakik. Porrogszentpálon a népi építészet emlékei, a vakolatdíszes régi házak jelentik a fő nevezetességet. A környéken több védett növény is él, például a sárga kikerics és a tavaszi tőzike.

A zsákfaluból tökéletes kilátás nyílik a beszédes nevű, különleges kanyaregyüttesre, a „hétszergörbére”. A raliversenyzők egyik kedvelt pályaszakasza hét hajtűkanyart fűz össze, ami még a gyakorlott sofőrök számára is nagy kihívást jelent. Ha autóval vagy kerékpár nyergében teljesítettük az íveket, a következő domboldal már a 230 lelkes Porrogot rejti. A községet körülvevő szőlőhegyeken (Öreghegy, Újhegy) több szőlőfajta is otthonra talált, sőt, némelyik olyannyira népszerű volt, hogy a dél-balatoni gazdák figyelmét is felkeltette. Finom nedűket egyébként mindegyik hegyháton készítenek. A település evangélikus temploma jövőre ünnepli építésének 20. évfordulóját, míg a Török-tóka partján fekvő malom éppen két évtizede zárta be kapuit. Ha további természeti cso- dákban gyönyörködnénk, érdemes felkeresni az Inkey báró által létesített nyolchektáros arborétumot, Ágneslakot. A hétszergörbe településeinek sorában a maga közel 300 fős lakosságával Porrogszentkirály a legnagyobb. A falutól délnyugatra húzódó, dombvidékre jellemző erdők között gyertyános-tölgyeseket, másutt zalai bükkösök maradványait találjuk. Ahogy leérünk a dombok lábához, a Dráva-sík fás legelői és ligeterdői tárulnak a szemünk elé. Kivételes növény-, valamint állatállományának köszönhetően 1996-ban bekerült a Duna–Dráva Nemzeti Park védett természeti területei közé.

Egy legenda szerint az elnevezését Szent László királyunkról kapta, amikor az a kicsi falun haladt át. Egy paraszt épp akkor ment arra és észrevette, hogy a király szekerének kerekéből kiesett egy csavar. A hős odafutott és az ujját bedugta a hiányzó csavar helyére, így megmenekült az uralkodó. A szekér megbillent, a király ekkor vette észre az embert, s megjutalmazta egy kívánsággal. Ő pusztán annyit kért, hogy a faluját ezután Porrogszentkirálynak nevezhessék el. Bármennyire is érdekes a történet, a falu neve a pápai tizedjegyzékben 1332-ben így szerepelt. A történelem során több birtokos uradalma volt. A török megszállás során teljesen elpusztult a falu, ám az elűzött őslakosság újra benépesítette.

A többi somogyi településhez hasonlóan vakolatdíszítésből itt is van bőven, sőt, egy helyi rendelet értelmében az esetleges felújítások során meg kell őrizni ezt a tájegységre jellemző építészeti formát. Ha a községben járunk, feltétlenül keressük fel az 1843-ban gróf Festetics László földesúr telkén és tégláiból épült evangélikus templomot. Az idők folyamán többször is megszépült az épület, legutóbb ebben az évben az evangélikus híveknek, az egyháznak és európai uniós forrásoknak köszönhetően régi pompájában tekinthető meg.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!