A tengerparti Kyrénia mellett több település is igazán varázslatos

2017. július 26., 09:00 szerző: Horog László
komment
NICOSIA - A mediterrán sziget majdnem negyven százaléka a mindössze Ankara által elismert Észak-ciprusi Török Köztársaság. Múltja, történelme jelentős, tengerpartja szép.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A gép éjszaka érkezik, a határon a belépésnél nem kérdeznek, a magyar személyivel is beengednek. Kyréniába - törökül Girne - utazom a szállásra. A város - amit korábban csak képeken, filmeken láttam - egészen varázslatos. A kikötő szélén, a bizánciak által egy dombon épített, a lusignanok által bővített, jelenlegi formáját pedig a velenceiek által elnyerő erőd magasodik. Az utóbbiak által felhúzott körbástya impozáns, belül hatalmas udvar és pálmafákkal gazdagított kert, valamint a főépületben 12. századi, bizánci kápolna, lovagi kort idéző kiállítás, a másik oldalon a Hajóroncs Múzeum található. Benne többek között a Kr. előtt 300 körül, a kis vízben elsüllyedt kerynaia hajót, valamint annak értékeit találjuk, leginkább amforákat. A roncsot amerikai szakemberek emelték partra 1969-ben. A királyi lakosztályok érdekesek, legalul a várbörtön szintén az.


Kyréniában - törökül Girne - a kikötő szélén, a bizánciak által egy dombon épített, a lusignanok által bővített, jelenlegi formáját pedig a velenceiek által elnyerő erőd magasodik	Fotó: Horog László

 

Az öböl kikötőjét övező ódon, velencei házak alagsorában éttermek sorakoznak, az asztalok és székek között békésen alvó, kóbor kutyák számomra zavaróak, a pincérek és a nyugati turisták számára nem. Kyrénia peremén található a Bellapais apátság, illetve annak romjai. A ciprusi, római katolikus királyok emelték a 13. században, majd az érkező törökök 1570-ben az épületegyüttes jelentős részét lerombolták, a megmaradt része ma is impozáns, a gyönyörűen gondozott, rózsákkal teli kert közepén. A francia gótika jegyeit viseli, a kincstár, a kerengő, a káptalani gyűlésterem és az altemplom is feltétlenül megtekintésre érdemes. Nem messze fekszik Agios Ilarion, azaz Szent Hilárion vára, ami a palesztinai szerzetes rend alapítójáról kapta nevét. A 10. században templomot építettek, később kolostort, ami végül jelentős, meredek sziklákon álló erődrendszerré fejlődött, tetejére komoly lépcsőzésen át juthat fel az érkező. A másik jelentős vár, Kantara a sziget északkeleti csücske felé autózva érhető el a part közepében, állapota hasonló, mint a fentebb említett, szintén bizánci eredetű erődé. Salamis sokkal jelentősebb, az egykori városállam romjai a Kr. előtti 11. századból származnak, az egyik legszebb romváros, amit valaha láttam, az ókori idők tökéletes lenyomata. Római villákkal, színházzal, tornacsarnokkal, viszonylagos épségben megmaradt Zeusz templommal, agórával, fórummal. Utunk innen Famagustába vezet. Az 1974-es háború előtt mesés tengerparttal, amely a francia Riviéra gazdagságát idézte, most a senki földje, elhagyatott, pusztuló hotelekkel és házakkal.

A homokos tengerpart jelentős része zárva, az emeletes őrbódéban török fegyveres őr jelzi, belépni, fotózni tilos. Az óvárosba autózunk, a velenceiek által emelt városfalak ma is lenyűgözőek, az Otello-torony szintén, az egykori tengeri királyság címerállata, a bejárat felett Szent Márk fehér márványba vésett szárnyas oroszlánja távolról is jól látható. A főteret a Lala Mustafa pasa mecset, korábban Szent Miklós-katedrális uralja. Építését a 13. században kezdték a lusignanok, két tornya a franciaországi Reims világhírű katedrálisát idézi.

Horog László

2017. július 26., 09:00 szerző: Horog László

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...