Albánia: Ízek, templomok, kalandok - Egy ókori romváros felfedezése és pihenés az elegáns Riviérán

A csaknem hárommillió fős lakossággal rendelkező kis független országról még napjainkban is a sztálinista Enver Hoxha (vagy a régebbi magyar átírás szerint Enver Hodzsa) diktatorikus politikájának évtizedei jutnak eszükbe az utazóknak, pedig a köztársaság kikiáltása óta, az elmúlt huszonöt évben jelentős változások történtek az államban, ami nemcsak a NATO-tagságban és az EU-hoz való közeledésben mutatkozik meg. A Hoxha által a világ első és egyetlen hivatalosan is ateista államának titulált Albániából a vallási tolerancia egyik mintaképe lett a rendszerváltozás után: az oszmán uralom hatására a népesség nagy része iszlám hitű, a nők európai divat szerint öltöznek, nem viselnek fátyolt, nem ritka az alkohol és a sertéshús fogyasztása sem a körükben, az ortodoxok és a katolikusok pedig szabadon gyakorolhatják a vallásukat. Ünnepek alkalmával fényfüzérek kötik össze a templomok és a mecsetek tornyait az összetartozást szimbolizálva, a gyermekek közös játékokban is részt vehetnek a különböző felekezetek és közösségek rendezvényein - a hagyományok kölcsönös tiszteletben tartása valóban nem üres frázis az itt élők körében.

Bár a gazdasági csoda még várat magára, a közigazgatási reform és az infrastruktúra-fejlesztés nyomai jól láthatók, hiszen, míg néhány éve rossz minőségű úton lehetett elzötykölődni a Jón-tengertől a kis félszigeten fekvő archeológiai parkhoz, az igazi időutazást ígérő látványossághoz ma új út vezet.

Saranda kikötője és pálmafás part menti sétányai a francia Riviérát idézik.

Az árnyas ligetek között sétálva csekély belépő fejében fedezhetjük fel az illír, görög, római, bolgár, bizánci, velencei, francia, majd török fennhatóság alatt álló városka történelmét, amelynek alapítása a legenda szerint Aeneashoz vagy Priamosz trójai király fiához köthető. Eszerint Helenosz az isteneknek készült állatáldozatot bemutatni a megmeneküléséért, a megsebesített bika azonban elmenekült, átúszta az öblöt, és a túlparton rogyott össze, amit a királyi sarj égi jelnek vélt és várost alapított azon a helyen, ahol az állat kilehelte a lelkét. Ez lett Buthrotum, azaz a sebzett ökör városa, mai nevén Butrint.

A Vergilius írásaiban is megjelenő, már i. e. 1000-ben lakott település kedvező földrajzi és természeti adottságainak köszönhetően stratégiai jelentőségű kikötővé és veteránkolóniává vált, területén elegáns promenád és sikkes villák, római fürdő, megkapó szépségű szökőkutak, színház és erőd, majd a keresztény időkben bazilika és keresztelőkápolna, később pedig a török pasa megbízásából a Vivari-csatorna partján impozáns kastély épült. Ezek romjai az 1928-ban Mussolini megbízásából kezdődő, az olasz Luigi Maria Ugolini által vezetett ásatásoknak hála, ma is láthatóak.

Butrint romvárosa 1992 óta az UNESCO Világörökségének része. Fotó: Szarka Evelin

A kommunista rezsim évtizedei alatt az illegális határátlépők megfékezése érdekében berekesztették az itt folyó munkát, ez is hozzájárult a terület érintetlenségéhez és konzerválásához. A mozaikpadlót ma is üveglappal vagy szalmával letakarva óvják attól, hogy a látogatók szuvenírként elvigyenek belőle egy-egy darabkát; a nemzeti és hazai örökségvédelem pedig sikerként könyvelheti el, hogy a közelben építendő repülőtér terveit a romváros megőrzése végett elvetették.

Butrintból Sarandába érkezve a modern és lüktető Albániát ismerheti meg az utazó: gondozott strandok, virágos és pálmafás sétányok, tiszta és rendezett többemeletes szállodák, több nyelven beszélő helyiek várják a turistákat.

Ortodox templom Sarandában - a muszlim többségű Albánia ma már a vallási tolerancia mintaképe

Az I. Szulejmán szultán által a 16. században építtetett Lëkurësi-kastély magasodik a város fölé, amelyből feltétlenül tekintsük meg a végtelen panorámát, és ne hagyjuk ki az 5. században Sarandában élt zsidó közösség lakó- és közösségi épületeiből fennmaradt emlékeket, a zsinagóga romjait és épen maradt különleges mozaikpadlóját.

Ha marad idő, érdemes felkeresni a Kék Szemet (Syri i Kaltër), ahol húsz kristálytiszta vizű forrás páratlan látványában gyönyörködhetünk: a 12 fokos víz néhány ponton negyvenöt méter mély és elementáris erővel tör a felszínre, másodpercenként közel húsz köbméternyi, ivóvíz minőségű vizet terítve szét a környéken. Végül pedig szánjunk időt a közeli Ksamil fehér homokos strandján egy kis pihenésre: a parton kiváló pisztrángból vagy bárányból készült, friss salátával és ínycsiklandó házi sajtokkal és joghurttal, töltött szőlőlevéllel és különféle olívaolajokkal és borecetekkel megspékelt albán fogásokat fogyaszthatnak az ide érkezők.