Baja: A város, amelyben nincs szükség autóra, hogy keresztül-kasul bejárjuk

Már Baja határán kívül is, hiszen nyugat felől érkezve a Gemencen keresztül vezet az út, majd a látogató szeme elé tárul a méltóságteljes Duna-kanyarulat, illetve a város gazdaságának fontos pillére, a folyami kikötő. Beljebb pedig a vizek és tágas zöldfelületek városa fogadja a XXI. századi vándort, aki akár fél nap alatt szerelmese lehet Bács-Kiskun megye második legnagyobb, 35 ezres városának.

A Sugovica fölött ível át a szabadidő- és vízi sportok fellegváraként ismert Petőfi-szigetet és a Nagy-Pandúr-szigetet összekötő látványos gyalogos- és kerékpároshíd.

A helyiek büszkék történelmükre, amely az őskorban kezdődött. Már abban az időben is lakott hely volt e vidék, majd keveredett itt Európa: szarmaták, avarok, törökök, később bosnyákok, bunyevácok és sokácok, a 18. században pedig svábok érkeztek. Így hát Baja mindmáig színes kultúrájú település, török eredetű neve pedig bikát jelent, s valószínűleg első birtokosáról, Bajáról kapta. A nemzetiségi sokszínűség kiváló példája az is, hogy jelenleg négy, régi nevén kisebbségi önkormányzat működik: a horvát, a német, a szerb és a roma.

Az autót a bácskai városban el lehet felejteni, sőt, el is kell, hiszen az ember, nagyokat sétálva könnyen bejárhatja a települést s felfedezheti mindazt, amiről az útikönyvek csak ritkán szólnak. Például a belváros hangulatát. A városházával s a Sugovicával szegélyezett központi tér mediterrán hangulatú, kiülős éttermekkel, kávézókkal, s az is vonzó tapasztalat, hogy a legtöbb helyen kutyával együtt is szívesen látják az embert. Akár egy kávéra vagy pénztárcabarát menüre.

A városháza épülete valamikor Grassalkovich-palota volt. Fotó: Varga Lívia

Innen pedig, bármerre induljon is az ember, templomokat, szobrokat, különleges épületeket talál, amelyek Baja polgári múltját szimbolizálják s egyben gazdag történelméről tanúskodnak. No meg állandó megújulásáról, hisz pusztított itt tűzvész, árvíz és pestisjárvány is.

Baja főterét - nem minden alap nélkül - sokan a velencei Szent Márk térhez hasonlítják. A város központi részét négylevelű lóhere alakban kövezték, a panoráma pedig romantikus kilátást nyújt a Sugovicára, illetve a Duna-mellékág által körülölelt, legendás Petőfi-szigetre, amely a szabadidő- és vízi sportok fellegvára.

De még mielőtt átmennénk a hídon, érdemes bejárni a belvárost, elidőzve a Szentháromság téren, majd az onnan nyíló, Rózsavölgyi Márkról elnevezett udvarban, amely a város egykori polgárának, a csárdás atyjának állít emléket.

Bármerre induljon is el az ember, különleges épületeket talál.

A Szentháromság-szobor Baja egyik legrégibb, XVIII. századi, késő barokk stílusú műemléke, amit a várost sújtó nagy pestisjárvány emlékére, az 1750-es években állítottak. A városháza sem piskóta: az épület annak idején Grassalkovich-palota volt, amelyet Patachich Gábor kalocsai érsek építtetett, majd 1750-ben a Grassalkovich család tulajdonába került. A mai városháza téglái a bajaiak bátorságára is emlékeztetnek: a város 1862-ben megváltotta magát a földesúri függéstől; az épület azóta a városé.

De ennyit a „kötelező" szemlélődésről. Aki a mediterrán hangulatot kedveli, elindulhat a kövezett sétálóutcán, amely a Tóth Kálmán térre vezet, ahol megállásra-megpihenésre csábító „vízesés" s a névadó költő, egykori parlamenti képviselő szobra fogadja a turistát. Itt áll a Szent Péter- és Szent Pál-plébániatemplom, amelyet Grassalkovich Antal, a város földesura építtetett 1765-ben. A templom melletti fülkében Szent Flórián szobra áll, a plébánia homlokzatán olvasható felirat pedig az 1840-es városi tűzvészre, valamint az azt követő újjáépítésre utal.

A főtérről persze átsétálhatunk a Sugó ölelte Petőfi-szigetre is, amely Baja közkedvelt üdülőterülete, csónakházakkal, bicikli- és sétaúttal, uszodával, teniszpályával. És csárdákkal, amelyekben érdemes megkóstolni, milyen is a bajai halászlé. Persze gyufatésztával, külön szervírozott hallal. A Baja-Szeged hallé-vita - tapasztalatunk szerint - minimum döntetlen, a roston süllő és a smarni viszont inkább az észak-bácskai gasztrokultúra felé billenti a mérleg nyelvét. Persze, ízlések és pofonok...

S akár a Petőfi-szigeten, akár a város felőli oldalon érdemes vállalni a gyalogtúrát, hogy az ember a Sugovica dunai torkolatához érjen. Ahol a Türr kilátó s a természet páratlan, lenyűgöző nyugalma fogadja. Feltöltő wellness ez - a szabadban...

A város szülötte a két Disztl, illetve Bognár György, aki válogatott labdarúgó volt, abban a korszakban, amikor még jegyezték a magyar focit; Mészáros Lázár honvéd altábornagy, egykori hadügyminiszter; Sándor Emma zeneszerző, Kodály Zoltán felesége s Udvardi Erzsébet Kossuth-díjas festőművész is.