Bakancsos kirándulás a zalai dombok rejtekén, óriás famatuzsálemek árnyékában

Megsemmisítő, egyszersmind megnyugtató is, ha jelentéktelen törpének érzi magát az ember. Főleg, ha a hatalmas termetű kocsányos tölgy tövében állva tör rá az érzés. Dr. Pósfai György szegedi professzor, dendrológus (fás növényekkel foglalkozó tudomány), a legnagyobb fák katalogizálója így írja le a képeken látható delikvensünket („akit" e sorok írója még tavasszal látogatott meg): nemzetsége kocsányos tölgy (QUERCUS), Bak községhez közeli, törzskörmérete: 748 centiméter, magasság körülbelül 23 méter. Az első mérés évéből kiderül, hogy a szakember 13 éve tartja számon a zalai dombok közti tisztáson évszázadok óta magányosan álló fát, melyet 2017 februárjában látogatott meg utoljára. (A fafajta az év fája címet kapta 2015-ben.)

A Néna-völgyi kocsányos tölgy. A törzs körmérete 748 centiméter, magassága 23 méter Fotó: a szerző

Hol járunk? Mi a zalatárnoki hegy lankáján váltunk meg az autótól, hogy kelet felé tartva közelítsünk ahhoz a Néna-völgyhöz, amely valószínűleg még a középkorban elpusztult település nevét őrzi. Erről Horváth László régész 1997-ben a Zalai Múzeum című periodikában szólt. Az észak-déli lankák és szelíd kapaszkodók között haladva rácsodálkoztunk a gyertyánok, hársak, bükkök, akácok, vörösfenyők, erdei fenyők együttélésére, melyeknek akkor még levéltelen koronái között erdei pintyek énekeltek. A nagyobb tiszteletet parancsoló állatokkal személyesen nem, csak nyomaikkal találkoztunk, errefelé a hullott agancs nem ritkaság. A kora délutáni verőfényben apró lepkék dolgoztak serényen a nyíló aljnövényzetben. A romantikus nevű, örökre megjegyzendő hajnalpírlepke rózsaszín szárnyai villóztak az árnyékok és fényalagutak között, de a citromlepkék, az entomológusok kedvencei is mutatkoztak. Tanuljunk: az entomológia, azaz rovartan a hatlábú ízeltlábúakkal foglalkozó biológiai tudomány, melynek világhíres képviselőjét, Linnét mindenki ismeri. Őt idézem: a hajnalpírlepke erdők ritkás, félárnyékos részein, erdőszéleken él, de nyílt területeken, virágos réteken és kertekben is megtaláljuk. A korai lepkék közé tartozik; már az első melegebb időszak után repül - többnyire április elejétől júniusig. A hím elülső szárnyának csúcsán nagy narancsszínű folt („hajnalpírfolt") van, a nőstényen ez az ismertetőjegy hiányzik. A citromlepke személyleírása: a hím szárnyának felső oldala ragyogó élénksárga. A citromlepke elsősorban a napfényes erdők lakója, többnyire egyedül repül szép időben. Az áttelelt egyedek már március elején megjelennek, sőt néha enyhe februári napokon is láthatók, és májusig repülnek. Egyébként 2013-ban Magyarországon az év rovarának választották.

Az úti célhoz, a kocsányos tölgyhöz érve a tisztáson láthattuk, roskadozik a jobb napokat látott erdészház, hiába újítottak rajta némileg az elmúlt időben. A fabarátunk mellett óriási vörösfenyő tövéből nézelődve konstatáltuk, nincs már meg a takaros kis fenyves sem. A természet változik, az emberi kéz nyomán néha erőszakosan. Az út porát a zalatárnoki hegy vendégszerető gazdájának portáján porolhattuk le. A kápolna tornyából pedig még aznap láthattuk néhai Brandl Andor elárvult, térdrerogyott pincéjét. Másnap hajnalra összedőlt...