Dolomitok: Motoros szánnal a jég hátán - A jetit sajnos elkerültük, de csodálatos látványban volt részünk

Általában az Alpokat és a Dolomitokat úgy ismerjük, mint gyönyörű téli táj vagy síparadicsom. Nem is tévedünk, hisz e vidéknek azért akad egy-két igazi gyöngyszeme, mint pl. Cortina d' Ampezzo vagy St. Moritz. Ezeknek a kisvárosoknak az utcáin sétálva egy különleges világgal találkozhatunk. Elegáns szállodák, kávéházak, éttermek, megannyi drága holmit kínáló üzlet. Mégsem az urbánus környezet teszi széppé a vidéket, bár elviselhetővé talán igen, és ez sem mellékes.

Mint mindennek, e gyönyörű téli tájnak is ára van - a hideg s olykor meglehetősen zord időjárás. Ezzel számolnia kell az oda érkezőnek. Hólánccal kell közlekedni, az utak mellett méteres hófalak.

Csodálatos a hóval borított táj látványa

A síterületekhez való eljutás és az ott-tartózkodás, ha nehézkes is időnként, azért megoldott. Annál is inkább, mert ez a helyiek jól felfogott érdeke.

A pályák urbanizált világán túl létezik egy másik arca is e hegyvidéknek, melyet kevesen ismernek, mert talán veszélyes, messze esik a kiépített műúttól, kocsival nem lehet odajutni, csak motoros szánnal, és nincs internet.

Aki vállalkozik rá (na és persze talál is) és motoros szánra pattan, az egyrészről egy hatalmas élménnyel lesz gazdagabb, másrészről olyan területeket érhet el, melyeket fizikailag e járművek nélkül csak igen nehezen, vagy napokig tartó gyaloglás árán.

A haladás e motorizált formája különleges élményt jelent és nem hasonlítható semmihez. A szikrázó napsütésben a hatalmas hópihéken megcsillanó napfény, a fehér táj szinte elvakítja, vagy inkább elkápráztatja a szemet. 2000 méteres magasság környékén már nem is találkozunk, sőt, még a távolban sem látunk semmi olyat, amit ember alkotott.

Sokszor a sziklák peremén vagy a szakadékok szélén szánozhatunk. Azt nem mondom, hogy veszélytelen, viszont a látvány mindenképpen megéri. Az érzésről nem is beszélve, hogy ezt csak az láthatja, aki ily módon ide eljut. Vagy, amikor a hegyoldalak vékony peremét használva a nemrég leomlott lavinát kell magunk elől ellapátolni, ha tovább akarunk jutni. Gyönyörű látvány. Átélni biztos nem annyira kellemes a hózuhatagot, de szerencsére mi nem kaptunk lavinát a nyakunkba.

Amikor átástuk magunkat e lavinákkal teletűzdelt helyeken, következett egy kristálytiszta vizű kis hegyi patak melletti szűk kis ösvény. Időnként át kellett menni a patak túloldalára, innen tudjuk, hogy jéghideg a vize.

A kietlen vidéken portyázgatva néhány óra elteltével felmerülhet bennünk, hogy jó volna kicsit megpihenni, enni vagy inni valamit. Ha megéheznénk, van megoldás, nem kell a jetire vadászni, csak jól kell megválasztani az útirányt. Ehhez természetesen szükségünk lesz egy tapasztalt hegyi vezetőre, aki ismeri a területet. Ha élménnyel teli szántúránk végcéljaként valami síterületet vagy hegyi éttermet választunk, vágyunk valóra is válhat.

Mi a Sappadáról induló túrát választottuk, elég hóval akár Saurisig el lehet jutni. Nagyjából félúton van egy síterület és ott egy kis étterem, ahol megállhatunk egy kávéra vagy akár egy ebédre. Akinek elég volt, innen akár vissza is fordulhat, de a vállalkozó szelleműek tovább is mehetnek Saurisig.

Aki motoros szánra pattan, az hatalmas élménnyel lesz gazdagabb, emellett olyan területeket érhet el, melyeket e járművek nélkül csak napokig tartó gyaloglás árán. Fotó: Hankusz Kálmán

Ha már itt vagyunk, kár lenne kihagyni e csodálatos vidék hagyományait és egyedülálló gasztrokultúráját. Találtunk a vidéken különleges helyi sajtokat, sonkát árusító boltot. Az üzletben minden fából van, régi fából. A hegyekben ez nem szokatlan. A házi sajtokat fapolcokról kínálják, különböző évjáratok és készítő szerint. A sonkák madzagon lógnak, a szalámik egy mennyezetre felfüggesztett régi kocsikeréken. Aki kér, annak onnan vágják le. Vásárolhatunk házi tésztát, házi grappát és kiváló olasz borokat is.

A szemfüles szemlélődő ráakadhat itt Michelin-csillagos étteremre is. Nekünk sikerült. Nem egyszerű, mert kívülről semmi nem árulkodik erről. Szép, impozáns, de a táj jellegéhez illeszkedő hegyi épület. Kívül s belül összegyűjtötték a régi hegyvidéki élet minden kellékét. Mint valami múzeum. Látványosság akár csak egy kávéra is betérni. Viszont a kiszolgálás, az ételek... az osztályon felüli, hűen a birtokolt csillagokhoz.

Csak néhány az ételkülönlegességek közül: fűszerezett túróval töltött tökvirág, mézes pannával töltött tészta. Annak, aki szereti a kulináris élvezeteket, ez valódi paradicsom. Nem tudtunk lehetetlent kérni.