Észak Firenzéjének nevezik - A belga város szépsége nem marad el a nála sokkal ismertebb Bruges-étől

A kikötő- és egyetemváros már a középkorban rendkívüli jelentőséggel bírt, egyike volt a legnagyobb és leggazdagabb városoknak a kontinensen, a 13. századig Párizs mögött a második. Szépsége rendkívüli, nem véletlenül nevezik Észak Firenzéjének, míg Bruges-ről azt tartják, Észak Velencéje.

Gent a Schelde és a Leie folyó torkolatánál fekszik, virágkorát a Hanza-szövetség időszakában élte, meseszép épületeinek zöme ezen időszakból származik. Egy nap alatt csak végigrohanni lehet, érdemes több időt szánni rá. A két folyó összefolyásánál archeológiai leletek igazolják település jelenlétét már a kőkorszakban és a vaskorban. Alapítói három vízfolyás közül választották ki, hova települjenek, a 7. században, 650 körül a szentéletű Armand egyszerre két apátságot alapított, az egyiket a Schelde és Leie között elterülő, nem túl magas homokdombon, a másikat pedig egy sík területen.

Gent szépsége rendkívüli, nem véletlenül nevezik Észak Firenzéjének

Háromszáz évvel a két monostor felhúzása után Flandria grófja a Lys bal partján erősséget emeltetett, pontosan ott, ahol jelenleg a monumentális várkastély, a s Gravensteen áll az óvárosban. Nemsokára élettel telt meg a Lys másik partja is, 942-ben megépült az első kápolna. Akkoriban alakították ki az első kikötőt a grófi erőd tőszomszédságában. Az ipar fejlődése rendkívüli jólétet hozott, a helyi takácsok folyamatosan eszközöltek újabb és újabb kiváltságokat a flandriai grófoktól, Gent őstornyának kincseskamrájában több dokumentumot őriznek erre vonatkozóan. Akkoriban 65 ezren éltek a városban, a falakat egyre kijjebb kellett tolni, folyamatosan nőttek ki a földből az impozáns templomok és paloták. Azonban a helyi potentátok, a dölyfös patríciusok elhitték magukról, hogy mindenhatók, hibás döntések sorozatát hozták, a lakók fellázadtak ellenük, s nem csak a szomszédos uralkodókkal, hanem saját polgáraikkal is harcolniuk kellett. A megmozdulás atyja, Jacob van Artelyal az angol királlyal szövetkezett, Flandria gófja és Franciaország királya közös erővel támadott, a város 1385-ben kapitulált. Burgundi-korszak következett, központosító törekvéseik ellen ismét lázadás tört ki, egy új adót nem voltak hajlandóak 1453-ban megfizetni, erre Jó Fülöp háborút indít. Húszezer helyi esett el a harcokban, később Merész Károly, Fülöp fia több kiváltságot visszaadott a nyugalom érdekében. Itt vezette oltár elé Burgundi Máriát Habsburg Miksa, a hercegnő itt hirdette ki Németalföld első alkotmányát. Itt látta meg a napvilágot V. Károly 1500-ban, aki oly büszke volt szülővárosára, hogy azt találta mondani: Párizs beleférne...

A díszes régi házak között jól megfér a Stadshal modern vonalú épülete

A gazdagság elképesztő volt, a várost 13 kilométer hosszú falak övezték, százezren éltek itt, az iparosok 54 cégbe tömörültek. A németalföldi kormányzó hatalmas adót vetett ki, a város újfent fellázadt, a császár lebontatta a nyolcszáz éves falakat, a lázadók vezéreit kivégezték. A 18. században indult újra fejlődésnek.

A város szívében a St. Baafspleinen három torony tör az ég felé, s Sint-Baafskathedraal, továbbá a várostorony, azaz a Belfort, valamint a Szent Miklós-templom tornya. A katedrális fehér és szürke kövekből, valamint vörös téglából épült, ragyogó, gótikus templom, amely négy évszázad alatt nyerte el végleges formáját. Belgium legtöbb kincset őrző székesegyháza. 1150-ből származik az alatta található kripta. A torony 1462-től 1534-ig a gótika stílusjegyeit hordozza magán, 446 lépcső megmászása után pazar a kilátás a városra.

A város szívében, a St. Baaf-spleinen tör az ég felé a három torony egyike, a várostorony, azaz a Belfort Fotó: Horog László

A főtér másik dísze az 1426-tól 1441-ig emelt négyszögletes őrtorony, ami az egykori posztó- és vászoncsarnokra támaszkodik. A díszes Városháza (Stadhuis) a Bootermarkton található, bár építését vallásháborúk akadályozták, mégis a belga települések egyik legszebbje és legnagyobbja.

Tervezői túl akarták szárnyalni a brüsszelit, két homlokzata jelentősen eltér egymástól, mégis gyönyörű, egyik fele gótikus, a másik reneszánsz. A folyópart mentén templomok, kolostorok, paloták, patríciusházak sorakoznak, itt található többek között a szabad és a nem szabad hajósok, a kőművesek, a gabonamérők háza és a vámház is. Műemlék mindenütt.