2014.11.15. 06:57

Ezer arcú Törökország – Epheszosz, Szt. János Bazilika és az Archeológiai park

A történelmi emlékek sorában Epheszosz, (török neve Efes) nyújtotta számomra a legnagyobb élményt.

Győrffy István

Kis-Ázsia nyugati partvidékén, a Píron-hegy lábánál, a Kaüsztrosz folyó torkolata közelében, a nyugatot kelettel összekötő fontos kereskedelmi út mellett feküdt. Fénykorában, az időszámításunk előtti első században, mai szemmel is nagyvárosnak számított, hiszen lakóinak száma elérte a félmilliót. Epheszosz volt Róma után a birodalom második legfontosabb városa volt.

A régészeti kutatások bizonyítják, hogy már az időszámításunk előtti hetedik évezredtől lakott hely volt. Számos fürdőt, középületet építettek, vízvezetékrendszere a legmodernebb volt az ókori világban. A kereskedelemi szerepe pénzügyi értelemben is fontos volt, hiszen Kis-Ázsia bankjának is tekintették. Lényeges szerepet játszott a kereszténység korai időszakában is. Történelmi dokumentumokból tudjuk, hogy Krisztus halála után, 50 körül Pál apostol éveket töltött a városban és itt írta meg 53-ban első levelét a korinthosziakhoz. E század végén, 90 és 100 között János evangélista itt töltötte életének utolsó tíz évét, és írta meg evangéliumát. Sírja fölé a hatodik században Justinianus és felesége Teodóra császárné rendeletére templomot emeltek, a bazilika romjainak maradványai néhány kilométerre találhatók az elpusztult várostól. A bazilika jelentős méretű volt, kereszt alaprajzú, negyven méter széles, száztíz méter hosszú, háromhajós, kupolákkal borított épület lehetett. Érdemes egy kicsi időt tölteni az épület makettjének vizsgálódásával. Később a bazilika köré az arab támadások kivédésére vastag falat építettek.

A római kori Epheszosz életét nem csupán a nagyszabású ásatások eredményeiből ismerjük, hanem a tehetős családok által készítetett feliratokból is. Ma már bizonyított, hogy szinte valamennyi napjainkig fennmaradt épület ebből a korból való. Többek között a Celsus könyvtára, Hadrianus temploma, és az Odeon (mintegy 1400 nézőt befogadó színház). A Celsus könyvtárban őrzött tekercsek száma a becslések szerint elérhette a húszezret is.

A fenséges és dicsőségesen virágzó városra később szomorú sors várt. Amikor a Közép-Ázsiából érkező szeldzsuk törökök a 14. században elfoglalták a várost, a bazilikát például mecsetté alakították át, majd bazárként használták. Napjainkra az épületből csak néhány oszlop és falrészlet maradt meg. Régészeti feltárása jelenleg is tart.

Előzőleg, 614-ben, Epheszoszt egy földrengés félig romba döntötte, és ez nagyban felgyorsította hanyatlását. Kikötője elmocsarasodott, s emiatt lassan elvesztette kereskedelmi központ szerepét, lakosai a mocsárvilág egészségtelen volta miatt egyre nagyobb számban hagyták el. A pusztítást gyorsította, hogy a régi épületek maradványait kőbányának használták. A 15. században teljesen elnéptelenedett, és csak a 20. században megkezdett régészeti kutatások után került vissza a köztudatba. Az eddigi ásatások szerint a városnak még csak az egytizedét tárták fel, de így is meglehetősen pontos képet kaphatunk hajdani életéről. A 20. század második felétől, archeológia park néven vált jelentős turistalátványossággá.

A Szent János bazilika makettje Fotó: Győrffy István