Isztria: A belső dombvidék települései megőrizték régies hangulatukat

A belső dombvidéket kevesebb turista keresi fel, nyugodtan barangolhatunk a hangulatos településeken. Buje közlekedési, kereskedelmi, szolgáltató- és feldolgozóipari, valamint oktatási és kulturális központ. Fellapozva néhány útikönyvet, kiderül: a Kopertől 30 kilométerre fekvő Buje látványa átmenet Belső-Isztria falvai és a tenger felé kitárulkozó mediterrán jellegű kikötővárosok között.

A megtalált maradványok mutatják, hogy a környék már az őskorban is lakott volt, és már a Kr. e. 2. században megépültek az első várak, erődített települések. A hosszú római uralom idejéből több emlék is fennmaradt, melyek közül a legszebbek a plébániatemplom oldalfalába beépített faragott kövek. Az 1000 és 1200 közötti időkben szerveződött Buje közösséggé. 1412-ben Velence szerezte meg, falait és tornyait lerombolták, de néhány évtized múltán újjáépítették őket a város stratégiai jelentősége miatt. Ebben a században épült fel a plébániatemplom előtti téren a város vezetőjének a palotája. 1480-ban a régi helyén újjáépítették a harangtornyot, megújították a régi házakat és újakat is építettek. A 16. és 17. században a háborúk és járványok következtében kipusztult lakosság pótlására a velenceiek olasz kézműves családokkal, a környező falvakból és a tengerpartról érkező famíliákkal népesítették be. Ezután Buje a térség kereskedelmi központja lett. A napóleoni háborúk után a Habsburgok uralma alá került. 1860-ban alapították a városban a filharmóniai társaságot, fellendült a bor- és olajtermelés, illetve az Isztrián az elsők között alakult olvasókör és könyvtár, illetve borászegyesület.

Az ókori szentély helyén épült plébánia-templom főhomlokzata.

A város történelmi központja a Trg Slobode, a főtér, itt áll a városháza és a régi vásártér, valamint az Irgalmas Szűzanya templom a 17. századi harangtoronnyal és a néprajzi múzeummal. Ma is áll a város nyugati kapuja, melyet a különösen nagy Szent Márton torony védett. Az egyhajós Szent Szervula plébániatemplom egy ókori Jupiter-szentély helyén egy 13. századi háromhajós román-gótikus templom alapjaira épült. Falaiba számos ókori és középkori faragott követ építetek be. A templomnak hét oltára van, a főoltáron Szent Szervulát és Szent Sebestyént ábrázoló szoborral. A szentély oldalfalán látható, Negri püspök halálát ábrázoló képen Buje 18. századi látképét is megfestették. A templom orgonáját velencei mester építette, a hangszer Isztria egyik legjelentősebb ilyen alkotása. A plébániatemplom terén áll az 1485-ben velencei gótikus stílusban épített Podeszta-palota, a városi elöljáró egykori székhelye. Vele átellenben található a városi tanácsház, azután iskola, majd az 1878-ban épített, az egykori városkapu velencei oroszlánjával díszített neoklasszicista püspöki palota. A harangtorony előtt látható a 17. századi szégyenoszlop, mely ma már a zászlótartó alapzatának része.

Az Irgalmasság anyja templom Fotó: Korosa Titanilla

Az eredeti városmagon kívül áll az 1497-ben épített Irgalmasság anyja templom harangtoronnyal. Építéséhez csodás esemény kapcsolódik. A történet szerint egy gazdag városi polgárnak, Paolo Razizzének 1497-ben álmában megjelent a Szűzanya. Ezt követően késztetést érzett arra, hogy Velencébe utazzon és vásároljon egy Szűz Mária-szobrot, azonban, mivel késve ért vissza, a város kapuit már zárva találta. Ekkor elhatározta, hogy az éjszakát a szabadban, a falakon kívül tölti. Amikor reggel a szobrot be akarta vinni a városba, nem tudta felemelni. Segítséget hívott, de a szobor ekkor sem mozdult a helyéről. Ebből megértette a Szűzanya akaratát, hogy azon a helyen, a falakon kívül neki templomot építtessen. A csodás eseménynek a környéken hamar híre ment, és a kápolna a nép kedvelt zarándokhelye lett.