James Bond kalandozásai - A Schilthornról remek kilátás nyílik a híres svájci hegycsúcshármasra

2017. április 19., 07:00 szerző: Lovász Lilla fotós: Lovász Lilla
komment
Stechelberg - Európa teteje: Svájc három leghíresebb hegycsúcsának régiója ezzel a szlogennel csalogatja a turistákat.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Háromórás autózás után alig várjuk, hogy szilárd talajt érezzünk a bakancsunk talpa alatt. Pár szendvics, fejenként másfél-két liter víz, csoki: csupán egy alig három-Mátrányi hegyre készülünk. Igaz, ez Svájc közepén magaslik. A Schilthorn korántsem olyan híres, mint a környékbeli hegycsúcshármas, az Eiger, a Mönch és a Jungfrau. Éppen ezért választjuk úti célul az "Európa tetejével" szemben elterülő Schilthornt: nem arra vágyunk, hogy a havas csúcsokban való gyönyörködés helyett turistadömpingben, illetve az orrunk előtt felfelé taposó bakancsok látványában legyen részünk...

Az Eiger, a Mönch és a Jungfrau Svájc három talán leghíresebb hegycsúcsa. A szemközti "lankákról" remek kilátás nyílik rájuk

A fölöttünk tornyosuló hegy legtetejéig ugyan nem látunk fel a szikrázó napsütés és a fejünk fölött sorra áthúzó siklóernyősök miatt, de az első, erdei szakasz unalmasnak - és főként hosszadalmasnak - tűnik, így beruházunk egy-egy felvonójegyre (az ember lányai egyébként ritkán utaznak űrhajószerű, közel huszonkettedik századi alkalmatosságban, gondoljuk; hát egye fene azt a tizenöt
frankot).

A felvonók diszkréten ugyan, de behálózzák a környéket, szinte mindenhová el lehet jutni a levegőben csüngve - legalábbis megfelelő összeggel a zsebünkben. Aki kevéssé szereti a légi utazást, és az egyébként napokig tartó gyaloglásra fordítandó ideje drágább, mint a vonatjegy, választhatja a - tényleg kínosan pontos - svájci vasutat is. A térség ugyanis arról híres, hogy itt található a kontinens legmagasabban húzódó vasútvonala. A leginkább fogaskerekűnek nevezhető szerelvény kilenc kilométernyi, hegyek közötti, illetve többnyire az Eiger és a Mönch belsejében való zakatolás után érkezik a jungfraujochi (Jungfrau-nyereg) végállomásra, 3454 méteres magasságba. Sokan innen indulnak neki a szakavatott túravezetőt igénylő Jungfrau-hódításnak, mások a közeli glecscser belsejébe vájt jégmúzeumot tekintik meg. Mi inkább a majdnem teljesen turistamentes, zöld lankás, alpesi növényes, madárdalos Schilthorn egyik ösvényének vágunk neki. Az ösvény végén valahol ismét "tömegturizmus" várna - ezért nem tervezünk odáig menni.

A Schilthornt mászva turistákkal alig, birkákkal annál inkább lehet találkozni

Elhagyva Mürren autómentes falucskájának kacsalábon forgó faházhoteleit, pár száz méternyi szintkülönbség megtétele után végre tényleg csak a hegyi talaj surrogása a bakancsaink talpa alatt és ziháló szuszogásunk töri meg a hegy csendjét. Az ösvény mentén csomókban virágzik a havasi sisakvirág, a rezes hölgymál narancssárga pöttyökben tarkítja a hegyoldalt, s helyenként előtűnik az aprócska pacsirtafű sápadt lilája. Fölöttünk havasi csókák köröznek, a bokrok közt havasi pintyek csapatai veszekednek, akár a verebek.

A két liter víz délután kettőre rég elfogy, még szerencse, hogy lépten-nyomon forrásba botlunk. És egyre többször kell, pihenésképpen, a hátunk mögött magasodó Európa tetejében gyönyörködni. Mire úti célunkig, a Schilthorn-hüttéig érünk, az Eiger, a Mönch és Jungfrau már a késő délutáni nap gyengélkedő fényében fürdik. Időnkből csak egy gyors Apfelschorlére, a fura svájci ízlés szénsavas almaléjére futja, és már rohanunk is lefelé. Európa teteje, ezúttal velünk szemben, emlékeztet bennünket a közeledő estére. A hófehér csúcsok csakhamar narancssárgássá, majd lilává változnak.

Az utolsó lefelé tartó felvonót már rég lekéstük - marad, hogy végiggyalogolunk az odafelé unalmasnak titulált erdei szakaszon. Ami vaksötétben kimondottan izgalmasnak bizonyul: az ösvény jelzéseit aligha lehet látni, az ember folyton orra bukástól, no meg a lépten-nyomon meg-megrezzenő bokroktól retteg. Ilyenkor jól jön a felkészületlen túrázó zsebében a "zseblámpával" ellátott okostelefon... De az erdő azért így is sötét, az irányt csak a fák közül néha-néha kibukkanó hegyhármas még ilyenkor is kékesfehéren derengő csúcsai mutatják. Végül mégis leérünk a parkolóba: körülöttünk mécsesként pislákolnak a hegyek oldalába épült falvak lámpái, fölöttünk a Göncölszekér ismerős csillagképét az Eiger, Mönch és Jungfrau takarja be, mintha dunyhát húzna maga elé az ég.

Forgatásért cserébe kilátót

A James Bond-filmek egyikének néhány jelenetét ezen a hegycsúcson forgatták, amiért cserébe az alkotóknak vállalniuk kellett a kilátó megépítésének teljes finanszírozását. Az 55 perc alatt 360 fokot forduló panorámaterasz csak egy a sok látvány közül, ami több száz turistát vonz az útvonalon.

Lovász Lilla

2017. április 19., 07:00 szerző: Lovász Lilla fotós: Lovász Lilla

Hozzászólások

Részletes műsor



Műsorok betöltése...