Kultúrák találkozása, filozófia, hit és gasztronómia a Krisna-völgyi búcsúban

Forgatag, több ezer látogató, európai szemnek szokatlan díszítettségű, élénk színekkel festett képekkel teli templom, száriba öltözött nők, szinte nem is istálló, hanem kényelmes otthon a teheneknek bocisimogatóval, saját iskola a közösség fenntartásában, finoman fűszerezett, húsmentes ételek - a Krisna-völgybe érkező mindezt láthatta, kipróbálhatta és bele is kóstolhatott a több mint két évtizedes múltra visszatekintő búcsúban.

A 250 hektárt meghaladó területen fekvő somogyvámosi farm a magyarországi Krisna-tudatú hívők központja, ahol önfenntartó ökogazdálkodást folytatnak: zöldséget, gyümölcsöt termesztenek.

Ahogy a búcsú forgatagában beljebb sétáltunk, egyre közelebb kerültünk a templomhoz, úgy mélyültek az élmények is s került előtérbe a vallás, a filozófia, az önismeret.

Fodor Kata - Itt tudjuk legjobban bemutatni azt az életet, amelyben az egyszerűség, letisztultság, természetközeliség minden aspektusa megvan Fotó: Keszey Ágnes

A Krisna-völgyi búcsú célja, hogy az itteni élet minden területét, a közel 150 fős közösség mindennapjait megismerhessék az érdeklődők.

- Van szépségsziget: be lehet öltözni száriba, felfestjük a jeleket, a látogató felpróbálhatja az ékszereket. Megmondjuk, hogy mi miért van: mi mutatja, hogy férjezett, hogy követi Krisnát, mit jelentenek a színek: minden egyes részletnek van gyakorlati és kulturális jelentősége. Szokott lenni védikus esküvő is, idén kettőre is sor kerül. Az idősektől kezdve - akik tudják értékelni az élet metafizikai magasságait, mert az anyagi világból már kevesebb van hátra, mint amennyit megtettek -, a kicsi gyerekekig - akiknek szintén kínálunk programokat - minden korosztály jelen van - mesélte a háromnapos búcsú második napján ottjártunkkor Fodor Kata, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének sajtóreferense.

Az idősebbektől a gyerekekig minden korosztály jelen volt a forgatagon. Finoman fűszerezett, húsmentes ételeket kóstolhattak Fotó: Keszey Ágnes

Számukra a tavalyi és az idei esztendő a környezetvédelem éve: az önfenntartás jelentősége áll a középpontban.

- Fontos a mezőgazdaság és a tiszta, erőszakmentes életvitel. Ezt szeretnénk átadni. Például a tehenészet mellett van egy ökoporta, ahol bemutatjuk, hogyan szántunk, hogyan dolgozunk az ökrökkel, milyen kapcsolatban vagyunk a tehenekkel. Ez egy tehénvédelmi központ: nem egy tehenészet. Itt nem kihasználjuk az állatokat, hanem társként tekintünk rájuk, szimbiózisban élünk velünk. Van nyugdíjasszekció, ha idősek lesznek, vigyázunk rájuk. A tejükkel táplálnak, miért ölnénk meg őket, mert idős korukban nem tudnak segíteni? - hangzik el a kérdés a Krisna-völgyben. Ahogy az ember a búcsú forgatagában egyre beljebb sétált, egyre közelebb került a templomhoz, úgy mélyültek az élmények is s került egyre inkább előtérbe a vallás, a filozófia és az önismeret. Hiszen lombos fák alatt, kis csoportoknak meséltek a Krisna-hívők tanaikról, s a nyugati ember is hasznos tanácsokat, útmutatást kaphatott a mindennapi élethez.

- Itt tudjuk legjobban bemutatni azt az életet, amelyben az egyszerűség, letisztultság, természetközeliség minden aspektusa megvan. A lelki élet és az istentudatosság áll az életünk középpontjában. Minden más, ami itt történik: hogyan étkezünk, hogyan díszítjük magunkat, hogyan élünk a mindennapokban, az ezen a filozófián alapszik. Kultúránk a filozófiánk gyakorlati megvalósulása. Azért vagyunk vegetáriánusok, mert szeretnénk, hogy a tiszta, a jóság minőségében lévő tudatállapot egész létünkben áthasson minket. Ez az erőszakmentes gondolkodás, amit szeretnénk átadni - szólt a szellemiségről Fodor Kata.

A Krisna-hívők szent írásai szerint az ember legfőbb célja, hogy megismerje önvalóját, s azt, hogy lélek.

- Nem van egy lelkünk, hanem lelkek vagyunk, a sorsunk, a tevékenységünk, karmánk szerint kapunk egy testet. Feladatunk Krisnának (jelentése: mindenkit vonzó) örök szolgálata. Ez nem csupán a kiszolgálás, sokkal inkább szeretetteljes kapcsolatba kerülve rá emlékezve, róla gondolkozva megérteni, hogy mi a célunk. A legvégső cél, hogy boldogok legyünk. Ezt sokféleképpen lehet definiálni: sokan azt gondolják, hogy pillanatnyi öröm. De ez, mint a feldobott labda: leesik. Én azt mondom: a boldogság belső elégedettség: azt érzem, hogy így vagyok jól. Azt érzi az ember, hogy helyén van, jól van és a körülötte élőket is tudja ezzel a szeretetenergiával táplálni.