Thászoszon minden megtalálható, amiért jó a hellének országában

2017. április 26., 10:00 szerző: Horog László
komment
LIMENAS - A legészakibb, egyben legzöldebb görög sziget, Thászosz már az érkezés pillanatában elbűvöl mindenkit. Ismertségben ugyan elmarad a déliektől, szépségében, hangulatában azonban nem.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A hajó a Kavala melletti Keramoti városkából indul fél-óránként, a távolság tíz kilométer sincs, az út 30-35 perc. A nem először érkezők a kikötőben bőségesen feltankolnak kenyérből, egyéb péksüteményekből, nem saját étkezésük okán, hanem az azúrkék vízen sikló hajót megszálló sirályokat kézből etetik.

A legészakibb szigeten egyszerre találja meg kikapcsolódását a kulturális értékekre kíváncsi és a tengerparton elnyúlni kívánó turista

A hajó a fővárosban, északon, Limenasban köt ki, a minden szempontból legjelentősebb településen. A legdélebben fekvő városkába, a szállásra, Astrisba utazunk, innen barangolunk a 380 négyzetkilométer területű, kerekded formájú Thászoszon, amely már a kőkorszak óta lakott. Sokáig a főníciaiak diktáltak itt, a Krisztus előtti 8. században pedig a Párosz szigetéről érkező görögök vették birtokukba. Az aranylelőhelyek és a hófehér márványban gazdag bányák vonzották ide az érkezőket, majd finom bora és olaja révén lett még ismertebb, tengeri hatalommal is rendelkező városállam.

A Kr. e. 4. században épült kőszínházban (balra) felújítás után újra láthatnak színházi, zenekari előadásokat az érdeklődők Fotó: Horog László

A remek fekvésű főváros, Limenas - más néven Thassos (ógörög átírásban Thászosz) - az északkeleti oldalon terül el. Ez a sziget legfontosabb kikötője. Persze, szépségét nem az érkező, áruval megrakott hajók, hanem ókori emlékei adják, ugyan- is a jelenlegi település antik elődjére épült, meghagyva annak értékeit. A központi tér a hajóállomásnál fekszik, sétáló-, egyben főutcája párhuzamosan halad a tengerparti sétánnyal, a városfal mellett, ódon, velencei és genovai épületek között haladunk a festői, régi kikötőig. Hangulatos, kék-fehér, kockás abroszos tavernák, kávézók szegélyezik utunkat. Az ókori agorához érkezünk, ahova már a régi időkben köves út vezetett a kikötőtől. Az agora a római időkben a zsibongó piactér volt, egykor a település gazdasági, üzleti, vallási és kulturális központja, ahova három kapun át lehetett bejutni, kettő viszonylagos épségben átvészelte az idő múlását. A városközpontot az i. e. 4. században kezdték építeni, két évszázadon át folyamatosan, szakaszosan bővült és fejlődött. Ma a föld színe alatt két méterrel helyezkedik el, a feltárás a második világháborút követően, 1948-ban kezdődött és hét esztendőn át tartott. A téglalap alakú téren régi, monumentális épületek, árkádsorok, kövek, művészi megmunkálású domborművek, oszlopcsarnokok, szentélyek, templomok maradványai, valamint régi, thászoszi kereskedők üzletei, iparosok műhelyei között bolyongunk, a buja növényzetben néha utat kell vágnunk magunknak.

Ballagunk tovább a régi falak mellett, a közelben, a város északi peremén, a domb-oldalon találjuk az ókori színházat, amely a Kr. előtti 4. századból származik. Természetes üregben épült, oldalt erős falakra támaszkodik. Fénykorában 3000 nézőt fogadott, viszonylag épségben maradt az utókorra. Jelenleg éppen munka zajlik, de a felújítás megkezdése előtt nyaranta zenei és színházi elő-adásokra került sor itt, ha
végeznek, ez következik a jövőben is.

Persze, aki barangolás helyett a kristálytiszta vízben fürdőzni és napozni akar, az is megtalálja itt a számítását, a hosszan elnyúló, fehér homokos strandokon.

Horog László

2017. április 26., 10:00 szerző: Horog László

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...