Maribor, a Dráva gyöngye: Rekordok és bájos séták egy kalandos történelmű városban

Szombathely testvérvárosa a magyar határtól alig egyórányi autóútra fekszik, így egy egynapos kirándulást is bátran tervezhetnek Szlovénia második legnagyobb városába a nyugati megyékben élők.

Az egyházi és ipari központként is jelentős településen talált több ezer éves leletek tanúskodnak arról, hogy már a rézkorban is lakták, a rómaiak idején postaállomásként szolgált, míg a 10. századtól védelmi és vásári funkciói is megerősödtek, és a bajorok hűbérbirtokává vált. Az akkor még Marchburchnak nevezett Habsburg határvár a magyarok támadásainak, majd a török hódításoknak is ellenállt. A kereskedelem megélénkülésével gyors fejlődésnek indult a város, a vízi útvonalakon főként bort, fát és különféle helyben termesztett gyümölcsöket szállítottak. A 17-18. században olasz és osztrák művészek alakították ki a belváros képét az általuk emelt elegáns palotákkal és impozáns templomokkal. Az első világháború idején jórészt német ajkúak által lakott város a fegyveres konfliktusokat követően az új délszláv államalakulathoz került. Az erőszakos asszimilációs politikát, majd a Hitler bevonulását követő németesítést megszenvedték a mariboriak, ám a fájó lelki sebeket némileg enyhítette a gazdasági sikersorozat, amely Jugoszlávia egyik legdinamikusabban fejlődő településévé tette a várost. A függetlenség kivívása a piacok elvesztését is jelentette, de a vízi erőművek létesítésével, a hús- és bőripar felvirágoztatásával Szlovénián belül is megszilárdította gazdasági pozícióit.

Maribor madártávlatból.

Maribort megközelítve azonnal szembeötlenek a környező dombok vinotékái, amelyek méltán nemzetközi hírűek. Érdemes még a környékbeli falvakban feltankolni a gasztronómia kincseivel, ugyanis a szárazkolbász, a hurka és a házi rétesek éppoly finomak, mint a város vendéglőiben, ám áruk jóval alacsonyabb. Ha már egy vendégházban étkezünk, ne hagyjuk ki a kukoricás daragombócot, a gesztenyés sertésszeletet, a disznótorost káposztával, vagy a különféle töltelékkel kínált tésztafélét, a trukljit.

A székesegyház több építészeti stílus jegyeit is magán viseli

A városba érve a modern vagy éppen a szocialista évtizedekre emlékeztető panelépületeket pillantja meg elsőként az ide érkező, ám a látkép a Dráva mellett megkapó panorámává szelídül - a folyóparton tiszta időben turisták fotózzák szorgalmasan a mestni gradot, azaz III. Frigyes fellegvárát, amely a 15. század óta magasodik a település fölé. A hangulatos, több száz éves épületekkel szegélyezett utcákon érdemes elsétálni az egykor erődként, majd grófi rezidenciaként szolgáló építményhez, ugyanis az Ünnepi terem pompás bútorai, az árkádos lodzsasor, a termek olasz freskói és a márványlépcső szobrai igazi időutazásra hívják az ide érkezőt. A Helytörténeti Múzeumban a régészeti leletek, a fegyverek és páncélok, valamint egy korabeli gyógyszerészeti laboratórium mellett a viselettörténeti részleg a legérdekesebb.

A belváros könnyen bejárható gyalog is, a vártól mindössze pár perc a főtér, ahol a barokk és a reneszánsz stílus dominál, középpontjában a pestisjárvány elvonulása után emelt fogadalmi emlékoszloppal. A városházának, az első helyi sörfőzdének, a számtalan kis kávézónak és virágárusnak otthont adó térről az egykori zsidó negyeden át vezet az út a régi tutajkikötőhöz, melynek végén az 1310-ben épült Bírósági torony áll.

Oltvány a világ legöregebb szőlőtőkéjéből

Szánjunk egy fél órát az egykori jezsuita kolostorhoz tartozó barokk Szent Alajos-templomra és a Slom kov trg-en található, román-gótikus jegyeket mutató Keresztelő Szent János-székesegyházra, amelynek klasszicista harangtornyából nagyszerű kilátás nyílik Mariborra.

Bár számos kellemes séta tehető az impozáns paloták között, több nívós galéria csábítja be kiállításaira a Mariborban turistásodókat, a városi parkban egy 39 akváriumból és számos terráriumból álló létesítményben ismerkedhet a vízi világgal a kiránduló; az arborétumban több mint százéves őshonos és egzotikus növényritkaságok között pihenhet meg az utazó.