Utazó

2015.09.23. 13:52

Megtalálta a helyét - Már Rióba készül, önkéntesként dolgozna az olimpián Pásztor Rudolf

Zalaegerszeg – Bolíviában a piacon lángost majszoló, kolumbiai akcentussal spanyolul beszélő, egyébként angolt tanító magyar fiatalember ő, aki pár hónappal korábban magyar származású hosteltulajdonossal vitathatta meg a világ folyását az argentin-brazil határnál, az Iguazú vízesés szomszédságában.

Arany Gábor

Ez csak két apró mozzanat a zalaegerszegi Pásztor Rudolf életéből, aki beszélgetésünk végén azon morfondírozott, vajon megfogadja-e, amit családja sugall neki: találja meg végre a helyét. Szerintem pedig megtalálta: azon kevesek közé tartozik, aki azzal foglalkozik, ami érdekli, szóval ő már a „helyén van” csak a hely mindig változik, és még csak 26 éves.

Az idevezető úton az első határozott lépéseket a Kölcsey gimnáziumban tette meg, köszönhetően Takács Erika és Gyárfás Gabriella tanárnőnek, akik megszerettették vele az angol nyelvet. Jól sikerült a folytatás a Budapesti Gazdasági Főiskolán is, ám a gyakornoki excell-táblázatok igazgatása közben hatalmasodott el rajta az érzés, nem erre vágyott, nem négy fal között, irodában ülve képzelte el életét. Családja támogatásával sikerült az anyagi függetlenség felé is lépnie, már a főiskolás idők alatt dolgozott, például pókerteremben volt két évig osztó. A játék szerencsére nem ejtette rabul, csak annyi ragadt rá, hogy az egyetemi pókerversenyen tévét nyert, aminek az árából Olaszországba utazott nyaralni. A következő határon túli nagyobb állomás már Németország; 2010-ben Erasmus-ösztöndíjjal a Weingarten-i gazdasági főiskolán töltött fél évet.

– Nagyon gyakorlatias volt az oktatás – jellemezte, ám a meghatározó benyomást a latin-amerikai diákok tették rá. – Megragadott a szemléletük, a gondolkodásuk, mindenben megtalálják a boldogság forrását, élvezik az életet. Nyitottak a világra, kiegyensúlyozottak, nem sietnek, melegszívűek, különösen nagy volt a kontraszt a németekhez képest – fogalmazta meg. Ekkor már érlelődött benne a gondolat, hogy a számok világa helyett máshol, a „világban”, keresi a boldogságát. Jelentkezett a „dolgozz és utazz” programba, így került 2013 nyarán az Egyesült Államokba, Atlanta közelében zsidó vallási ifjúsági táborban dolgozott két hónapot karbantartóként. A ráadás négy hétbe pedig belefért San Francisco, Los Angeles, egy hét a Grand Canyon-nál és környékén, plusz három éjjel Las Vegasban.

– Jól jött a pókertapasztalatom, de így is mínuszos lettem – vont rövid mérleget. Az Újvilágtól búcsúzva a Nagy Almában, New York-ban eltöltött öt nap lenyűgözte, de arra is elegendő volt, hogy rájöjjön, nem élne ott, ám Amerikába visszatér.

Ekkor már tudta, a sport közelében képzeli el jövőjét, ezért önkéntes munkára pályázott a FIFÁ-nál a brazíliai futball világbajnokságra. Az angol mellett spanyolul is tanult, és bár ott portugál a hivatalos nyelv, végül sikerrel túljutott a többlépcsős teszten, interjún. Korábban aktívan focizott, megyei I-es és NB III-as csapatban játszott, érthető örömmel fogadta hát tavaly márciusban az értesítést: Porto Alegrében számítanak rá és négy hét alatt öt meccsen kell dolgoznia. Kint egyenruhát kapott, továbbá a munkanapjain élelmezést, de minden mást maga fizetett. Szállásra nem volt gondja, Németországban megismert erasmusos diáktársa fogadta be a négy hétre.

– A mérkőzéseken a beléptetésnél segédkeztem a stadionban, köztük a német-algír nyolcaddöntőn. Az volt az utolsó munkanapom, ezért a nézők tájékoztatása után levetettem az egyenruhámat és beültem közéjük – idézte fel.

A munkát itt is utazás követte. Rio de Janeiro, a főváros, Florianopolis, a szörfösök paradicsoma is felkerült a listára. Eljutott 18 óra buszozás után a világ legszebb helyeinek egyikéhez, a 270 különálló zuhogó és kisebb vízesés alkotta Iguazú-hoz, ami a brazil-argentin határon fekszik.

– Minden fáradozást megért, nem lehetett betelni a látvánnyal, felejthetetlen, pláne hogy ezek után a közeli hostelben magyarul társaloghattam a tulajdonossal. Igaz, törte a nyelvet. A szülei ’56-ban kerültek ki Angliába, ő meg brazil nőt vett feleségül, így kötött ki aztán Dél-Amerikában – hangzott egyetlen mondatba sűrítve emberi sors: történelem, migráció.

A világbajnokság miatt Rudi fél évet csúszott a mesterszakos diplomát jelentő szakdolgozatával, amit a sportesemények, a világbajnokság gazdasági hatásairól írt, illetve arról, miként kellett volna megrendezni a brazil vb-t, hogy valóban a társadalom javát szolgálja.

Alig ért haza Dél-Amerikából, augusztusban már fordult is vissza, mert a kolumbiai Cucuta városában angoltanári állást kapott három hónapra.

– Az AIESEC szervezte, én úgy tudtam, magániskolába megyek, de államiba kerültem, több osztályt kaptam. Nagyon hasznos volt, ugyanis minden egyes leckét először megtanultam spanyolul, hogy el tudjam magyarázni nekik. Sajnos a motiváció teljesen hiányzott belőlük az angolhoz, viszont én sokat javultam a spanyolban, az egyik bolíviai utazási irodában meg is jegyezték: kicsit kolumbiai az akcentusom. Nagyon sokat tanultam tőlük az életszemléletükből is – mosolyodott el. – Vendégszeretőek, melegszívűek, mélyen vallásosak, nagyon erősek a családi kapcsolatok, összetartóak és sokra értékelik azt a keveset is, amijük van. Nincs jó híre Kolumbiának, de bármerre jártam, sosem kellett félnem igaz, mindenhol megnéztek, ami a 190 centis magasságommal is magyarázható. Gringó, kiabálták többen is utánam – idézte fel.

A tanítást itt is utazás követte: bikaviadal, karibi-szigeti túra, barlangászás, majd Peru felé vette az irányt. Eljutott az inka romvárosba a Macu Picchu-hoz is. Ötnapos, 4600 méteres hágón átvezető gyalogtúra végén elégedetten nézhetett körül az ősi köveken: gyerekkori álma vált ezzel valóra. Az útinapló lapjaira bekerült még Bolívia, La Pazzal a 3600 méter magasan fekvő fővárosával, ahol a piacon lángost ehetett, a sósivatagon átbuszozva pedig osztrák útitársával snapszerozott... Járt Venezuelában is, tapasztalhatta a Hugo Chavez-i politika hatását. – Nyolc forintért teletankolhatják az autóikat, mert az üzemanyag szinte ingyen van, de vízhez alig jutnak, a boltok üresek, nincs gyógyszer – jellemezte.

Hazatérve, idén februárban Pásztor Rudolf lediplomázott, májusban részt vett a Budaörsön rendezett nemzetközi strand kézilabda Eb-döntőn, mint önkéntes és csapatkoordinátor. Júliusban pedig a grúz fővárosban, Tbilisziben az európai ifjúsági olimpiai fesztiválon segítette a magyar versenyzőket.

Ezek után mi sem természetesebb, hogy Rudi visszatérését tervezi Rióba. Szeretne a 2016-os olimpián is önkéntesként felbukkanni, lehetőleg a magyar delegációt segítve. Tervei szerint a jövő év elején már kiutazik Dél-Amerikába és a játékok kezdetéig munkát vállal. Addig sem fog unatkozni, mert amikor ezeket a sorokat olvassák, Pásztor Rudolf már Tanzániában jár: mangóból szeszes üdítőt, cidert előállító üzemben áll munkába, mint tolmács és értékesítő, mert most épp ott van a helye.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a zaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!