Néhány nap Toszkánában

Amikor először járunk arra, aligha lehet másról szó, mint némi kóstolóról, kutyafuttában magunkhoz venni a kötelező elemeket, nyilván senki nem térhet úgy haza, hogy nem látta a pisai ferde tornyot, vagy nem sétált át a firenzei Ponte Vecchión. Visszatérő látogatóként már szélesíthetjük valamelyest a horizontunkat, de ki tudja, hányszor kellene vissza-visszatérnünk, és mennyi időre, hogy a végén elteljünk a toszkán tájjal és azzal a temérdek értékkel, amit a vidék különleges történelme felhalmozni engedett.

A Boboli-kert a Pitti-palotával

Persze most is csak szemezgetésről lehet szó. Tippekről, amelyekkel élhetünk, ha van néhány napunk Toszkánára. Amikor az utunkat terveztük, úgy gondoltuk, nem lenne célszerű mindennap máshol éjszakázni, inkább egy földrajzilag központi helyről csillagtúraszerűen bejárni, amit lehet. Erre a célra a Montecatini Terme nevű kisváros ígérkezett a legalkalmasabbnak, nagyjából félúton fekszik Firenze és Pisa között, tele van kisebb-nagyobb szállodákkal, s mivel nagy a verseny, viszonylag olcsó szállást is ki lehet fogni.

San Gimignano központi tere

Firenze természetesen kihagyhatatlan, akkor is, ha nem először járunk arrafelé. Toszkána fővárosába nem célszerű kocsival menni, mert szinte lehetetlen a parkolás, vagy ha mégis, akkor jó sokba kerül. Ráadásul magában a városban nincs is szükség az autóra, minden kényelmesen bejárható gyalog. A szálláshelyül szolgáló városból kiváló a vonatközlekedés, sűrűn és gyorsan járnak a szerelvények, s a jegyek árát tuti, hogy elköltenénk parkolóhelyre. Legalább kétszer kell elmennünk Firenzébe, mert a dómot (Duomo), a Piazza della Signoriát vagy éppen a híres Uffizi Képtárt akkor sem hagyhatjuk ki, ha nem először járjuk a fénykorát a reneszánsz idején élő város utcáit.

De másodszorra már átmehetünk az Arnón túlra is - magát a városrészt is így hívják: Oltrarno -, meglátogathatjuk a Palazzo Pittit, amely a Toszkánát vagy három évszadon át uraló Medici nagyhercegek rezidenciája volt egykoron. Érdekessége, hogy eredetileg nem ők építtették, hanem egy Luca Pitti nevű bankár, ám utóbbi örököseit csődbe vitték az építkezés költségei, kénytelenek voltak megválni tőle. Az első kapavágás után majd száz évvel, 1550-ben lett a Medicieké. Az impozáns épületben ma egyebek között képtár (Galleria Palatina és Galleria D Arte Moderna), az ezüst-, arany-, kő- és üvegtárgyakat bemutató (Museo degli Argenti), valamint a több évszázad öltözködésdivatját bemutató múzeum (Museo Costume) várja a látogatókat. A palotához kapcsolódik a Boboli-kert, amit már a Mediciek alakíttattak ki, rögtön azután, hogy megvették a palotát. A reneszánsz kertépítés tökéletes példájaként tartják számon, 1766-ban nyílt meg a nagyközönség előtt. (Gyakran szerepel a világ 10 legszebb kertjét felsoroló listákon.) Gondolhatni, a kastély és a kert akár egész napos program is lehet. Az már a bónusz, hogy a kertből csodálatos kilátás nyílik a városra.

Panoráma San Miniatóból Fotó: Szente Ottó

Csillagtúránk egyik állomása San Gimignano kell legyen, amelyet Toszkána legépebben megmarad középkori városaként, illetve gyönyörű tornyok városaként jegyeznek a leírások. S valóban, ha a turisták tarka tömege meg a szuvenírboltok portáljai nem árnyalnák a képet, minden további nélkül érezhetnénk magunkat a 13. században, noha a közel nyolcvan toronyból ma már csak 14 áll. Amikor e dombtetőre épült városka felé tartunk, számos ponton megállít bennünket a látvány: a tipikus toszkán táj a jellegzetes ciprusokkal. Mintha a festmények vagy az ajándéktárgyakra felvitt képek elevenednének meg.

Még egy lehetséges állomás: Luca. Akár Pisa felé tartva is útba ejthetjük, érdemes rászánni néhány órát. Egyik érdekessége, hogy a városkát tömör vörös téglából épített falak veszik körül, 1504 és 1645 között épültek, s ehhez is tartozik egy leg, Európa legépebben megmaradt reneszánsz erősségeként tartják nyilván. A városfal tetején korzó fut végig, összesen 4,2 kilométer. Ebben a városban született a zeneszerző, Puccini, szülőháza kiállítóhely.