Az ember, aki elviszi hátán a falut

Ezt válaszolta kérdésünkre a 78 esztendős valkonyai Balogh Jenő, akinek Szakony László falugondnok meghozta az ebédet a minap.

– Amire Laci erejéből telik, mindent megcsinál, amit csak kérünk – mondta Jenő bácsi. – Bevásárol, ebédet hoz, elvisz a kórházba, ha kell, és még sorolhatnám. Igen jó dolognak tartom a falugondnoki szolgálatot, nagy segítség nekünk, öregeknek. Kinek könyörögnék, hogy hozzanak valamit, vagy vigyenek el valahova?

A falugondnok, Szakony László nemrég magas szakmai elismerést vehetett át, a megyében egyedüliként. (Országos szinten is csak 4 ember kapta meg a kitüntetést.) A Zalai Falvakért Egyesület terjesztette fel a Falufejlesztési Társaság által évről-évre odaítélt Kemény Bertalan Falufejlesztési Díjra, amit a kuratórium meg is ítélt a valkonyai férfinak.

– Laci a Zalai Falvakért Egyesület falugondnoki tagozatának alakulása óta vezetőségi tagja – hallottuk Szeder-Kummer Máriától, a Zalai Falvakért Egyesület ügyvezető titkárától. – Ezt a tisztséget nem csak az egész falugondnoki közösséget érintő témákban való megszólalás és megszólítás révén éli meg, hanem személyes életével, a saját településen megtett feladataival, a helyi és a falugondnoki közösségért vállalt mindennapjaival is. Hatékonyan szervezi és fogja össze a dél-zalai falugondnokokat. Személyében egy olyan „integrált közösségi és szolgáltató intézmény" testesül meg, amilyenre minden kistelepülésen szükség lenne.

Fotó: Szakony Attila

Szakony László Valkonya szülötte, a településre Pusztamagyaródról hozott feleséget, aki ma hivatalsegéd a polgármesteri hivatalban. Ahogy a férfi mesélte: volt olyan időszak, amikor ők is ott akarták hagyni a ma 65 lelket számláló aprócska falut, végül mégis maradtak – és nem bánták meg.

– 1963 és 70 között, amikor a megyében az utolsók egyikeként kapott Valkonya aszfaltozott bekötőutat, sokan döntöttek úgy, hogy beköltöznek a városba, Nagykanizsára, ahol akkor számos új munkahely teremtődött – mesélte. – Minket is csábított a lehetőség, de végül a tiszta levegő, az erdő és a gombaszedés szeretete itt tartott minket. A falu fénykorában itt 300-an is laktak, s a fent említett időszakban a lakosságnak több, mint a fele elköltözött. Ma már csak 65-en vagyunk, de szerencsére, az általános tendenciával ellentétben hozzánk folyamatosan érkeznek új betelepülők – milyen érdekes, hogy most meg éppen a városból menekülnek ide az emberek –, és több a fiatal, mint az idős. A falu lakóinak átlagéletkora 42 év.

Laci bácsi a kőműves szakmát cserélte a falugondnoki állásra 1993-ban. Mint elmondta, mivel vidéken dolgozott, reggel indult és sötétedés után ért haza, amikor gyermekei még, vagy már aludtak – így aztán volt, hogy egy hónapig sem tudott szót váltani velük. Ezt elégelte meg. Akkor még hosszú időn át saját autójával végezte a gyógyszerszállítást, majd 1999-ben megjött az első falugondnoki busz.

– Öt éve megszűnt itt a kisbolt is, így aztán a bevásárlástól az ebédhordáson át a betegek és az iskolások, óvodások szállításáig számos teendő tartozik a feladataim közé – magyarázta a falugondnok. – Sőt, még a takarmányt is én hozom a jószágnak. A faluba a mozgóbolt sem jön be. Buszjárat van, de igen ritkán, napjában talán háromszor...

Fotó: Szakony Attila

A falugondnok egyébként sokkal többet tesz a faluért, mint amit a munkakörében leírtak szerint tennie kellene.

– Részt vesz minden rendezvényünk szervezésében, kivitelezésében, a közösségi események aktív segítője – vette át a szót Hatala Gábor polgármester. – Nélküle nagyon nehezen működnének ezek a dolgok, néha, mint kőműves segít be, máskor nagy tudású hegesztőként vesz részt a munkában, megoldja a szállítást, mindenkit ismer a környező településeken, így aztán nincs olyasmi, amit ne tudna megszerezni. Ha főzni kell, akkor is odaáll feleségével a bogrács mellé, nem is emlékszem olyan esetre, hogy amikor a faluért kellett dolgozni, visszautasította volna a kérést.

Mindezek ellenére azonban nem felhőtlen a falugondnoki szolgálat helyzete, ugyanis az állam által nyújtott normatíva csak Szakony László bérköltségeire elég.

– Az üzemanyag árát nekünk kell kigazdálkodnunk, ami egy ilyen kis falu esetében bizony, nem könnyű – jelezte a polgármester. – Ez havi szinten átlagosan 70 ezer forintot jelent, ami annak köszönhető, hogy egyrészt „kicsi Laci talpa", másrészt pedig az évek során már kialakított egy rendszert, ami a leghatékonyabban működtethető. Hogy megérdemelte-e a díjat? Sokszorosan igen. Kicsi településünkön hatalmas nehézségeket okozna, ha nem ilyen lenne a falugondnok, mint amilyen ő.