2017.06.30. 17:27
Ha nyár, akkor aratás!
A nyár beköszöntével a kalászosok aratásának időszaka is kezdetét veszi, amikor is a szántóföldi munkák betetőzésének legfontosabb fázisába lépnek a termelők.
Ezt a pillanatot mindannyian várjuk már nagyon. Az ezzel járó felfokozott érzelmi állapotot talán az agrárvér okozza, de abban is biztos vagyok, hogy bizonyos emberekben ez genetikailag kódolva van. Sokunk számára az egész élet megtestesül ebben az időszakban, hiszen az érett gabonatáblák, a betakarításra váró mezők adják a reményt, a biztonságot, a munkánk sikerét és örömét, valamint a beteljesülést.
Mindezek miatt talán nem véletlen, hogy a mezőgazdaságból élő magyar parasztság körében komoly néprajzi és szakrális kultúra épült a megélhetést biztosító termés, illetve a betakarítás és aratás köré. A mindennapi kenyér a régi parasztok és a hívők szemében Isten ajándéka, hiszen az az életet, a mindennapi megélhetés biztosítását szolgálja.
A magyar néphagyományban fontos szerepet játszanak az aratáshoz kapcsolódó jeles napok és ünnepi szokások. Ezek közül elsőként említendő június 29., Péter-Pál napja.
A magyar nyelvterületen általában úgy tartották, hogy a búza töve ezen a napon megszakad, kezdődhet az aratás, azonban az időjárás nagyban befolyásolhatja a munkák kezdetét. Természetesen volt olyan év, hogy már előtte, volt, mikor utána kezdődött el az aratás. A másik jelentős dátum július 2., Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe. Az aratás befejezésekor mindenhol szokás volt az aratókoszorú kötése, annak átadása. A nehéz munka befejezésekor a gazda, gazdasszony megvendégelte az aratókat. Az aratási koszorút a ház bejáratánál, az eresz alá akasztották föl, ami azt jelezte, hogy az aratás ennél a gazdánál befejeződött.
Napjainkban az aratásnak már sajnos nincsenek ilyen rituáléi, egyre kevesebben tartják a szokásokat, sokszor csak abból vesszük észre az aratás kezdetét, hogy az utakon, földek mellett megjelennek a kombájnok. Ez természetesen érthető, hiszen ezekkel a nagy gépekkel már sokkal gyorsabb, kényelmesebb a munka.
József Attila szavaival élve az aranyló búzamezők jelentsék a reményt, ahogy legnagyobb képzőművészeink vagy költőink ábrázolták! Lehet, hogy a szokások és a technológiák változnak az idő során, de a búzamezők nem, sokunk számára minden évben ugyanazt a csodát jelentik. Szolgál minket, a mindennapi kenyeret nyújtja számunkra. Tiszteljük a földet és becsüljük azt, aki megműveli!
Süle Katalin elnök, Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megyei szervezete
