Jó reggelt, Zala megye!

Kimászott, s azonmód feldobta a víz. Néhány társával együtt ott lebegett az edényben levő, gyümölcsöblítésre engedett víz színén. „Jó húsos ez a cseresznye”– hallatszott a megállapítás, ami ez esetben a kukacosságát jelentette. Felesleges volt, mert azon a délutánon már nem olyan kedvvel ettük a nyár első csemegéjét. Minek mindent tudni? Vannak az életben olyan helyzetek, amikor a mindent tudás elveszi az ember kedvét a lényegtől. Nem is mosom meg a cseresznyét, ha magam szedem a fáról. Hatalmas, több mint harmincéves a cseresznyefa a hegyen. Nem lehet azt már felérni, és permetezni az ellen a pici légy ellen. Így aztán biocseresznye a javából. Idén is gyönyörű, édes és nagy szemű, húsos lett a cseresznyénk.