A vizsolyi templom kazettái

Az utolsó hetési szövőnő munkái mellett festett fa mennyezeti kazetták várják a látogatókat.

Utóbbi kollekciót Gaál János, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott főrestaurátora, díszítő festőművész jegyzi, aki több alkalommal vezetett már bútorfestő tábort Gébárton is.

– Az élményt azt teszi különlegessé, hogy itt láthatjuk azokat a festett táblákat is, amelyek a vizsolyi református templom felújított mennyezetét díszítik majd – kalauzol Prokné Tirner Gyöngyi, a Kézművesek Háza szakmai vezetője. A templomba mintegy 70 gyönyörű kazetta kerül, ebből hetet láthatunk Zalaegerszegen.

A kazettákat az eredeti, főként a reneszánsz jegyeit őrző motívumok alapján Gaál János tervezte, aki nagy mestere a díszítő festésnek. A többi kazetta már a helyére került Vizsolyban, s Egerszegen vendégeskedő társaikra vár. Az is külön művészet, hogy milyen elrendezésben, ritmusban kerülnek egymás mellé a különféle rajzolatú kazetták, ezekből a tervekből is láthatunk a tárlaton.

Az Árpád-kori gyökerű vizsolyi templom a reneszánszt követően kapott kazettás fa mennyezetet, ami kizárólag a református templomok sajátossága. Most Gaál János jóvoltából megújul a mennyezet borítása, s ismét csodálat tölti el a betérőt, ha felfelé pillant.

Vizsoly neve elsősorban arról nevezetes, hogy 1590-ben itt nyomtatták ki az első magyar nyelvű teljes Bibliát. Az egyik eredeti példányt a templomban őrzik. A 6 kilogramm súlyú kötetből mintegy 800 példányt nyomtattak, 52 darab maradt meg máig, ezeknek csaknem fele Magyarországon található. A fordítást Károli Gáspár gönci prédikátor készítette, a nyomtatás a lengyel származású Mantskovits Bálint érdeme. Az ő nevét viseli az a Könyvesház, ahova szintén mennyezeti kazettákat készített Gaál János. Ezekből is láthatunk kilencet a tárlaton.

E kazettákkal az Umling család előtt tiszteleg Gaál János

Emellett egy híres erdélyi festőasztalos család, az Umlingok emléke előtt is tiszteleg Gaál János. Az általuk használt motívumokat keltette életre egy másik sorozaton, ami amúgy az alkotó leányának konyháját díszíti. Új divat van ugyanis bontakozóban, a népi bútorfestés beillesztése a modern lakáskultúrába.

– Jövőre, a határon túli pedagógusok népművészeti táborába ismét meghívtuk oktatni Gaál Jánost, s segítségével két csík festett mennyezeti kazetta is elkészül a Kézművesek Háza közösségi terének gerenda mennyezetére – újságolja Prokné Tirner Gyöngyi. – Az egyiket ő készíti ajándékként a háznak, s Magyarország különböző bútorfestő központjainak jellegzetességeit gyűjti csokorba rajta. A másik kazettasor a tábor résztvevőivel közösen készül, s egy korábbi horvát festőasztalos központnak a nagykanizsai múzeumban fellelhető motívumkincsét dolgozza fel. Már most nagy izgalommal várjuk ezt az érdekes kurzust.

A Rozmaring ága, virágnak virága című kiállítás másik résztvevője Hácskó Imréné szövő, népi iparművész.

– Gyakorlatilag ma már ő az utolsó, aki hetési szőttest készít, s tanítvány sem nagyon akad mellé – osztja meg velünk Prokné Tirner Gyöngyi. – Mestere a szakmájának, itt többféle alapanyagból, lenből, kenderből, pamutból készített munkáit láthatjuk. Főként a hagyományos hetési színvilágot jelenítettük meg a kollekcióval, amiben terítő, futó, hosszútörülköző, függöny, párnahuzat, viseleti darab egyaránt akad.

Hácskó Imréné a hetési szőttes legszebb motívumaiból kínál válogatást a tárlaton kollekciójával

A kiállítás október 31-ig várja az érdeklődőket.