A tanévkezdésről

Szentgyörgyi Albert örökérvényű szavait ajánlom minden diák, szülő és pedagógus figyelmébe a tanévkezdéskor. Nem mindegy, hogy mindennapjainkat élményként tudjuk-e megélni. Még az oly „mumus” tantárgy, mint a matematika tanulása és tanítása is lehet élmény, ha egy osztály, egy csoport megtalálja a közös munka örömét tanáraival. És ha a közös munka élmény, akkor az nem válik terhessé, és az eredmények észrevétlenül lesznek egyre jobbak.Természetesen az élményszerű oktató-nevelő munkának is megvannak a feltételei. Ha a pedagógusnak az iskolában és azon kívül is napi gondokkal kell megküzdeni, akkor nem tud teljes szívvel és figyelemmel koncentrálni munkájára. Vannak ilyen gondok? Sajnos igen, de a gondok egy része nem új. Pedagógusi pályámon mindig is voltak ilyenek. Sajnos az utóbbi évek (évtizedek) magyar társadalmának átpolitizáltsága nem segíti elő az iskolák nyugodt, alkotó működését sem. Nem lehet állandó változtatások közt nyugodt, jó munkát végezni!A mostani évkezdéskor néhány dolog erősen foglakoztatja a pedagógusokat, amelyekről véleményt lehet, kell mondani. Ilyen például a 9 évfolyamos általános iskola, a pedagógus etikai kódex, valamint a pedagógus minősítések és tanfelügyeleti ellenőrzések kérdése.Az iskolarendszer tervezett átalakításánál úgy látom, kihagyták azt a lehetőséget, hogy a meglévő 8 évfolyamos képzést is lehetne jobban, eredményesebben csinálni. Meggyőződésem, hogy a különböző méréseken tapasztalt problémák nagy része a tanulók értő olvasási képességének hiányából adódik.

Ha valaki nem érti, és nem tudja feldolgozni, amit olvasott, akkor semmilyen tantárgyban nem tud a megfelelő ütemben előrelépni, hisz nem érti meg az ott megfogalmazott problémákat.Véleményem szerint az általános iskola első négy évfolyamának feladata az értve olvasás megtanítása, a számolási készségek kialakítása mellett környezetünk megismerése, valamint a testi és lelki egészség ápolása lenne. Az informatika és az idegen nyelv tanítását csak az 5. évfolyamon kezdeném. Ez esetben nem lenne szükség az alapozó időszak megnövelésére.Az etikai kódexet nem tartom létfontosságúnak: sem a pedagógus társadalom, sem a magyar társadalom nem érett egy, a tervezethez hasonló etikai kódex alkalmazására. Ezt a véleményemet támasztja alá az, ahogy a tervezetre reagáltak a pedagógus szakszervezetek vezetői és a pártok „oktatáspolitikusai”.

A pedagógus etikai kódex elfogadására törvényi előírás kötelezi a Nemzeti Pedagógus Kart, illetve a pedagógus társadalmat. Úgy gondolom, ha már készül ilyen szabályzat, az a magyar oktatási rendszerben dolgozó valamennyi pedagógusra egyformán legyen érvényes függetlenül attól, hogy állami, egyházi, vagy alapítványi fenntartású iskolában tanít. Számomra az a megoldás is elfogadható, hogy legyen önkéntes a pedagógus etikai kódex alkalmazása, amelyet az iskola tantestülete fogadna el.Egy pedagógusnak fontos, hogy munkáját a társadalom, a szülők elismerjék, de legfontosabb a diákok véleménye, szeretete, a szemük csillogása

Ezt a szeretetet kaptam az elmúlt tanévben érettségiző matekos osztályomtól, akik így búcsúztak tőlem: „Köszönjük azt is, hogy nem pusztán egy tanárunk volt – Ön volt a mentorunk, mesterünk, a lelki szemetesládánk, aki mindig meghallgatott minket. Ön volt a biztatónk, a nevelőnk, a Pótapánk, Ön egy közülünk, a csapat tagja.”