Nem rest hajladozni - fontos számukra, hogy a Landorhegyen is nyíljon virág

Nem egy családi ház kertjében járunk, hanem a Landorhegyi út 3. előtt, egy lakótelepen. Igaz, a környéken átlagot meghaladó szerep jut a zöldnek, de azért idehallik a forgalom zaja, s Kati néni kedvencei is a parkoló és a járda aszfaltcsíkja közé szorulva virulnak.

Molnár Jenőné a ház felépülte, 1965 óta él a Landorhegyen, s annak is jó pár évtizede már, hogy virágokkal igyekszik üdébbé varázsolni a lakótelepi hétköznapokat. Pénzügyi területen dolgozott, előbb az Állatforgalmi Vállalatnál, majd a Zalahúsnál, s talán precíz munkája révén vésődött belé az elvárás, hogy rendet tudjon maga körül.

Molnár Jenőné, Kati néni több évtizede tesz azért, hogy üdébb és tisztább legyen lakókörnyezetük. Nem csak virágokat ültet, még a csikkeket is összegyűjti.

Ennek jegyében nem csak a virágágyásokat kapálgatja, gyomlálja és öntözi, hanem parkőröket megszégyenítő elszántsággal szedegeti össze a mások által eldobált szemetet.

- Olyan szép, ligetes itt a környék, nem tudom elnézni az elhajított flakonokat, papírszemetet. De még a cigaretta csíkokat is összeszedem egyenként - mondja. - A fák gyönyörűek, de hullik róluk a levél, a barka, az apró ág, azt is gyűjtöm, ahogy csak tudom. Mindenért lehajolok, ez tart lendületben, ajánlom másoknak is...

Közben kiszúr két energiaitalos dobozt a fűben, s már indul is értük.

- Szívesen csinálom... - nyugtat meg, amikor visszatartanám. Nincs egyedül környezetszépítő buzgalmával, a környéken több virágos grupp is virul, az ő tömbjük déli oldalán pedig tán tucatnyi is akad. A ház egy kedves, nemrég elhunyt idős lakója, Pista bácsi alakított ki itt egy kis virágoskertet. Igaz, most éppen csak néhány szál tulipán, jácint és nefelejcs virul a formázott ágyások szigetein, de azért így is látszik a sok befektetett munka, törődés.

A kedves lakótárs által örökül hagyott formázott virágágyások. Látszik a sok befektetett munka, törődés

Kati néni nagy becsben tartotta a lakótárs elkötelezettségét, ezért is szerette volna, ha lapunk híradása „emléket állít” a tovább élő, virágzó örökségnek. A hölgy még hosszan sorolja, mi minden várakozik a földben, hogy szirmot bontson. Magunk mögött hagyjuk a szunyadó virághagymákat, már a parkoló aszfaltján kopog a cipősarok. Tolatás közben még látom, hogy mire Kati néni visszaér a házhoz, ölnyi száraz ágat, s apró lim-lomot cipel törékeny alakja.