Madármentő - Angol összkomfort a gyöngybaglyoknak

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Zala megyei helyi csoportja 5 kültéri gyöngybagoly költőláda létesítésére nyert nemrég egy kis pályázati pénzt. A speciális igényeket kielégítő  bagolylakok közül az elsőt a Mindszenty Ifjúsági Ház madármegfigyelő bázisa kapta.

-  Hogy miért éppen ők? - kérdezett vissza Darázsi Zsolt, a zalai csoport titkára - Oda visszük a szakszerűen megépített költőládát, ahol biztosítják az oszlopot és munkával is hozzájárulnak a felállításához. A botfai ifjúsági ház volt az első a jelentkezők között, így itt kezdjük a sort. Örömünkre szolgál, hogy Zalaegerszeg városrészében egy rohamosan fejlődő, lelkes kis madarász csapat formálódik. A tervek szerint a következő egy hónapban Fenékpusztán, Zalaváron, Gombosszegen és Iklódbördőcén segítjük elő hasonló módon az emberi településekhez, épületekhez kötődő, s éppen emiatt fokozott védelemre szoruló bagolyfajta letelepedését.

- Érdekes - tette hozzá Darázsi Zsolt -, a gyöngybagoly valaha arról volt híres, hogy templomok és kápolnák tornyaiban, istállók vagy elhagyott házak padlásán fészkelt. A templomtornyokba több költőládát is felcipeltünk, de azt tapasztaltuk, hogy újabban a szabadban, a magas oszlopokon lévő házikókat részesítik előnybe.  A Kis-Balatonnál  például mind a három kültéri ládába beköltöztek, a télen állítottunk egy Pókaszepetken is, az egyelőre még lakatlan.

Közben a házigazdák részéről dr. Illyés Zoltán, a ház vezetője és Zalai Béla, a munkatársa, a Gyöngybagolyvédelmi Alapítványtól Klein Ákos ügyvezető valamint aktivistái:  Wéber Krisztián, Pataky Bálint, Bocskai Kati,  Szutor Levente és a Garaboncziás Egyesülettől a nemeshetési Tóth József addig ásott, fúrt, faragott, szögelt, kalapált, fűrészelt és izzadt a tűző napsütésben, mígnem a még földön fekvő oszlopon szilárdan állt a csinos kis gyöngybagoly-palota.

De vajon tetszik-e majd a leendő lakóknak?  Felállítás előtt mindenesetre leteszteltük - az orosztonyi székhelyű, amúgy országos hálózatú alapítvány munkatársai ugyanis magukkal hozták az emberek között nevelkedett, szelíd gyöngybaglyukat. A csinos kis madár a párkányon üldögélve nem csak érdeklődve forgatta a buksiját, hanem bagolymódra fel is szentelte rokonai leendő lakhelyét.

Ezek után a stáb megnyugodva ,tuskók, kötelek, létrák és nem kevés izomerő segítségével a helyére vonszolta és egyenesbe állította az oszlopot.  Jöhetnek hát  gyöngybaglyok!  A madarászok szerint a honfoglalásra átlagosan 3 évet kell várni. De mi azért legyünk optimisták!  Ez a bagolyfajta ugyanis folyamatosan keresi a fészkelő helyet - a  fő költési időszaka márciustól októberig terjed.

A botfára látogató madárbarátoknak addig is van mit nézniük, hiszen a madár-lesen immár négyre gyarapodott megmentett erdei fülesbagoly fiókák száma, és a kastély előtti "ánglis" hatalmas fáin kikecmeregtek a fészekből a macskabagoly gyerkőcök is.