Nyitott, szabad, befogadó

A megyeszékhelyi volt Ady moziban rendezte meg legújabb, immár 7. kiállítását a Könyörgöm, akasszuk fel! (KAF) művészcsoport. A helyszínválasztás, mint ahogy a művésztömörülés szinte minden megmozdulása némileg formabontó. Őket nem zavarja, hogy egy mozi előcsarnoka kevéssé alkalmas színtér egy tárlathoz, hiszen eredendő lényegük a jól bevált utak kerülése, a görcsös beidegződések elutasítása. Talán túlzás közösen vállalt szellemi platformot emlegetni esetükben, hiszen a csoport kontúrjai rendkívül lazák és esetlegesek. Egerszegi gyökerű képzőművészek és barátaik tartoznak e körhöz, évről évre változó összetétellel, egyre növekvő holdudvarral. Mégis sugárzik róluk az egyfelé húzás, legalább a tekintetben, hogy a művészet mindenkor nyitott, szabad és befogadó.

Szabó Attila festménye a vasárnapig még látogatható tárlaton

Gyenes Júlia Boróka műve

A Lépcső technikai váza, mögötte Kiss Ágnes Katinka festménye

Zvonimir Ferina munkája, ő is Horvátországból érkezett. Fotók: Magyar Hajnalka

Kezdetben a fiatal művészgeneráció spontán szerveződése volt a KAF, ám ma már ők sem olyan hamvasak, s egyre több mesterkorú alkotó csatlakozik hozzájuk, legalább egy közös kiállítás erejéig. Mint ahogy Frimmel Gyula grafikusművész fogalmazott a megnyitó szövegben: öreg bárzenészek és ifjú kóristalányok zengik a dalt. Helyesebben rikoltják, búgják, mekegik, nyávogják, mert eltűnt a Maestro, és magával vitte a partitúrát. Fischer György szobrászművész egy évvel ezelőtti halálára utal a megjegyzés, hiszen egykor az ő műterme volt a KAF bázisa. Más módon is megidézték Fischer szellemét. Tóth Norbert, az Ady-iskola művésztanára például vízben szétporló, feloldódó agyagfigura installációjával emlékezett rá, a nagyterem vásznán ennek felvétele pörgött. De kiállították Fischer György utolsó, el nem készült szobrának (Lépcső) technikai vázát is. A nagyméretű bronzszobor az egyik pénzintézet előcsarnokát díszítette volna.

Hárman két fotós és egy festő Horvátországból érkeztek a kiállításra, velük egy korábbi Color Arts fesztiválon alapozódott meg a barátság. A többiek? Egykori iskolatársak, kollégák, valamint azok barátai és üzletfelei, Szinte családias hangulat érződött a vasárnapig még látogatható kiállítás megnyitóján is. Mint amikor összejönnek a barátok, s pohárral a kézben, kellemes jazz-zene mellett ki-ki előadja, mi történt vele mostanában. Csak annyi a különbség, hogy ők falra akasztották, posztamensre tették történeteiket. Több mint negyvenen hozták el munkáikat, az anyag törvényszerűen egyenetlen és eklektikus, letisztult mestermunkák elegyednek vizuális gegekkel. De ez sem zavar senkit. Nem díjakért, nem jó kritikáért dolgoznak, hanem mert ez számukra az érvényes közlés eszköze.