Utcazene, felhangokkal - A furulyatanár nem érzi koldulásnak a zeneszolgáltatást

A férfi Vasváron és Körmenden tanít, keresetkiegészítésként azonban régóta foglalkozik utcazenéléssel, számos városban szerzett már tapasztalatot. Mint elmondja, másutt is nehézkes az engedély megszerzése, Zalaegerszegen azonban más furcsaságokkal is szembesült. Úgy érzi, itt nem övezi szimpátia e tevékenységet. Emiatt kereste meg szerkesztőségünket.

– Szombathelyen például kétféle engedély is kell, egy közútkezelői hozzájárulás, majd ennek birtokában közterületfoglalási engedély, amit 3 ezer forintért lehet kérelmezni. Az eljárás roppant bürokratikus, de legalább egyértelmű, s nem merülnek fel olyan akadályozó tényezők, amilyeneknek itt sem szabadna – fejti ki Vajda Szilárd. – Zalaegerszegen nem kell fizetni az engedélyért, de a szerződésben az szerepel, hogy semmiféle adománygyűjtésre alkalmas tálat, ruhadarabot, tárgyat nem helyezhetek ki. Ez azért meglehetősen abszurd, hiszen az utcazenélés a világon mindenütt arról szól, hogy a járókelők honorálják a produkciót. Hogy ne sértsem az előírást, a táskámat teszem a földre, az sem nem tál, sem nem ruhadarab.

Múltkoriban egy rendőr is figyelmeztette, hogy ne legyen előtte pénz, mert koldulásnak minősülhet, amit tesz. Hivatkozásul a 2012. évi II. törvény 185. §-a szolgált.

– Utánanéztem, a törvény szerint a koldulás akkor minősül szabálysértésnek, ha az illető gyermek társaságában végzi, ha a járókelőket pénz átadása céljából leszólítja, illetve, ha házról-házra járva kéreget. Én egyiket sem teszem. Bizonyos városokban léteznek olyan kiegészítő önkormányzati rendeletek, amelyek a passzív koldulást is tiltják, de Zalaegerszegen ilyenről nem tudok, s bár kértem az illetékeseket, ilyet nem tudtak mutatni. De ha van is ilyen, az utcazenélés miért minősülne jogilag koldulásnak?

Vajda Szilárd a Simon István Könyvesbolt előtt fújja furulyáját. Ő úgy érzi, elég széles itt a járda Fotó: A szerző

Az engedélyezett helyszínekkel ugyancsak gondja van. A volt Centrum tér Euro Family és Erste Bank közötti részére megkapta ugyan a passzust, ám éppen az engedély életbe lépésének napjától az üzlet hangszóróiból zenét kezdtek el sugározni.

– Nagyon szép klasszikus muzsika, Vivaldi, Mozart művei kiváló tolmácsolásban, de hát emellett én hogyan furulyázzak? A Simon István könyvesbolthoz és a Dísz térre szintén kértem, de nem kaptam engedélyt, arra hivatkozva, hogy akadályozom a gyalogos forgalmat. Pedig itt bőven van hely, több méter széles a járda... Ugyanakkor megkaptam az engedélyt a csipkeházak alatti COOP áruház bejáratához, ahol viszont valóban nagy a jövés-menés, és kevés a hely. Az is szerepelt az elutasítás indokaként, hogy az utóbbi időben több panasz érkezett utcazenészek ellen, tevékenységük zavarja a lakókat és a környéken dolgozókat. Érdeklődtem a közterület felügyelőségen, s kiderült, ellenem senki nem tett panaszt. Viszont hozzátették: ennek a lehetősége fennáll...

A panasz kapcsán reagálásra kértük a polgármesteri hivatalt. Zsupanek Péter, az önkormányzati osztály vezetője felidézte, Vajda Szilárd március 3-án kapta meg az április 3-ig szóló közterület-használati engedélyt, a szerződést aláírta, az abban foglaltakat tudomásul vette, és nem kifogásolt semmit. A koldulással kapcsolatban felvetettekre reagálva az osztályvezető elmondta, hogy a közösségi együttélés alapvető szabályairól szóló önkormányzati rendelet 17. § kimondja: „tilos a szabálysértésekről szóló törvény hatálya alá nem tartozó kolduló, kéregető tevékenység folytatása e rendelet 1. mellékletében meghatározott területeken”, vagyis a belvárosban.

Az elmúlt időszakban egyébként, tette hozzá a hivatal munkatársa, számos, a belvárosban működő pénzintézet részéről érkezett panasz a hivatalhoz annak apropóján, hogy az utcai zene zavarja a dolgozókat a pontos, precíz munkavégzésben.

A Vajda Szilárd panaszában jelzett rendőri intézkedéssel kapcsolatban a polgármesteri hivatal nem illetékes, miként  az Euro Family üzletének zeneszolgáltatásával kapcsolatban sem.