A zalalövői mozgássérültek csoportgyűlésén jártunk

Ínycsiklandozó illatok és merő jókedv fogadott minket a megyei mozgássérültek zalalövői csoportjának rendhagyó csoportgyűlésén. A találkozón a csoportvezetővel, Belső Jánosné Maricával beszélgettünk.

- Egy csoportgyűlésen általában 10-15 fő között szoktunk lenni. Igyekszünk ezeket - főleg nyáron - különböző helyszíneken megtartani, hogy ne csak otthon a kultúrházban találkozzunk. Így most, felajánlásnak köszönhetően, az Erdeifaluban töltöttünk el egy délutánt.

Mint azt megtudtuk, a zalai mozgássérült egyesület több csoportból áll, s ezek közül Zalaegerszegé a legnagyobb.

- Mi több mint 50-en vagyunk, de ebbe beletartoznak azok a tagok is, akik nem tudják elhagyni otthonukat.

Bakonyi Józsefné, Belső Jánosné és lánya, Anita, valamint id. Mikó-Baráth György a rendezvényen

Nagyon sok probléma, megoldatlan feladat merül fel az országban a mozgássérültek mindennapi életét tekintve. Ezekből párat Belső Jánosné is kiemelt nekünk.

- Mik a legfőbb problémák? Az akadálymentesítés, ez országos probléma! Menjen be például a zalalövői postára egy mozgássérült. A boltok az EU-s szabályoknak hála nagyjából rendben vannak. A támogatás kérdése is nagyon nehéz. Az önkormányzat és néhány magánvállalkozó támogat minket, nélkülük nem tudna fennmaradni az egyesület. Valamint említeném még a szállítást, hiszen ha elmegyünk kirándulni, azt csak úgy tudjuk megoldani, ha a saját autónkat használjuk. Olyan drága a busz, hogy nem tudjuk finanszírozni. Érdekes, hogy a fiatalokat nagyon nehéz behozni a csoportba, egyszerűen nem érdekli őket. Van egy ifjúsági csoport Egerszegen, ott is nagyon nehezen találnak új tagokat. Legfiatalabb tagunk a lányom, Anita, 36 éves, a korelnökünk pedig hetven felett jár már.

Minden nehézség ellenére csupa jókedv áradt a gyűlésen résztvevő minden csoporttagból, s egy nagyszerű napot töltöttek el együtt, festői környezetben. A pozitív kisugárzás áradt Maricából is, aki ennek megfelelő véleménnyel zárta beszélgetésünket:

- Én szeretem ezt csinálni. Van olyan tagunk, akinek 30 ezer forint a nyugdíja, és nem biztos, hogy ki tudna mozdulni nélkülünk. Jó látni az embereken, hogy értékelik azt, hogy én, mint egészséges, próbálok nekik segíteni. Legyen idős, fiatal, itt mindenki jól érzi magát mindenkivel. S ez igenis példaértékű és követendő.