Frigyre lépett Áron s Rózsa

Röviden így írható lesz az a népszokás, amit tekintettel a farsangra, ismét felelevenítettek Zalalövőn. A rönkhúzás, s a hozzá tartozó vidám farsangi lakodalom egy olyan őrségi népszokás volt, amit más néprajzi tájegységek lakói közül is többen átvettek.

A farsangi program a Salla Művelődési Központ előtt indult, a kisbíró – akinek szerepét a hivatásos vőfélyként is ismert Tóth József öltötte magára – fennhangon adta tudtára a közelgő frigy hírét.

– Itt van ez a férfiember, egy kissé balgatag, remélem, ha szólni kell, nem lesz majd hallgatag – mutatta be a vőlegényt a kisbíró, mielőtt az a szüleivel együtt és a násznép többi tagjával együtt szekérre ült volna, hogy a kiválasztott lány, Futó Rózsa házához hajtasson. A lánykérésre már ez utóbbi helyszínen került sor, majd az ifjú párt rönkre ültetve vitték esküvő helyszínére.

– A rönkhúzás egy több évszázados őrségi szokás, amit évről évre mi is felelevenítünk farsangkor – mondta Bischofné Hesinger Katalin, a művelődési központ munkatársa, a szombati program hoppmestere. – Ismereteink szerint az eredete arra vezethető vissza, ha egy faluban nem volt az adott évben jegyespár, akkor a település lakói egy farsangi bolond esküvő megtartásával gúnyolták ki a fiatalokat.

A hoppmester hozzátette: a rönkhúzás eredetét is sikerült felkutatni, valószínűleg onnan adódik, hogy az ifjú párt kísérő menet láncok segítségével egy, a földből frissen kifordított fatuskót vont maga után. Később ez annyit változott, hogy a házasulandókat ültették fel a rönkre, és úgy vitték körbe őket a településen. Végül ez utóbbi maradt fenn, így mi is ennek megfelelően tartjuk farsangi felvonulásunkat.

Közben a vidám lakodalmi menet visszaért a művelődési központhoz, ahol Futó Rózsa (őt Szökrönyös Júlia alakította) és (a Kállai Sándor által megszemélyesített) Diszkont Áron végre házasságot köthetett egymással. S bár a frigyet megáldó püspök (Merth Gábor) és pap (Németh Zoltán) szerint az ara és a vőlegény is éretlen még a házaséletre, ünnepélyes fogadalmukat – miként valójában is szokás volt – fergeteges lakodalom követte, együtt ropta a táncot a város apraja s nagyja, miközben a borbarátok a szőlő levével, míg mások édes süteménnyel vagy vöröshagymás zsíros kenyérrel kínálták a násznépet.

– Nagyon jó volt látni azt, hogy ennyien eljöttek, ugyanis évről évre nehezebb megszervezni ezt a programot – foglalta össze Bischofné Hesinger Katalin. – Elsősorban a civil szervezeteket nehéz bevonni a szervezésbe, ám szerencsére idén is akadt néhány vállalkozó szellemű fiatal, így a hagyományos farsangi mulatságunk ezúttal sem maradt el.