Lovat nem becézünk

Komótosan haladunk Zalalövő utcáin a szilárd szelvényű lemezhintóval. Tornádó és Mary gondjaira vagyunk bízva. Az utas számára meglepetés, hogy ők teljes nyugalommal fogadják, körülöttük kamionmonstrumok előznek, szembejönnek, követnek. Az ötéves lipicai félvér herélt és a tízéves kisbéri félvér barna kanca persze nem lenne ilyen kezes a hajtójuk, Szabó Péter figyelme nélkül. A fiatalember kezében szár és ostor, utóbbit alig-alig érinti csak finoman a lovak hátához, azok máris tudják, kanyarodás, lassítás, megállás, netán lépésváltó ügetés következik. A hajtónak emellett arra is van ideje, hogy laikus kérdéseimre válaszolgasson.

– Kezesek, készségesek, forgalombiztosak, átlagos hobbilovak, ők ketten jóban vannak egymással – nyugtat meg a lótartás szeretetét az édesapjától öröklő beszélgetőtársam. – Több generáció óta foglalkozunk már lovakkal, hajtással, lovagoltatással, én magam Kőszegen végeztem lótartás, lovas túra vezető szakon.

A gyerekkora óta elhivatott állatbolond Péter elmondja, idomításként, jártatásként napi két órát érdemes lovagolni őket, ez az edzésmennyiségük. A hajtáshoz már ő is rendelkezik C-kategóriás vizsgával. (Egyébként a vizsgán egyebek mellett a szárkezelésről, a biztonságos közlekedésről, a lóápolásról, a fogat tulajdonságairól kell számot adniuk a hajtóknak.) A lovas hobbi iránt érdeklődők tudják, hogy Zalalövőn többek között Szabóéknak is köszönhető az esztendők óta kedvelt látványosságot adó fogathajtó verseny. A harmadik éve versenyző Péter röpke gyorstalpalót tart nekem a fogatfajtákról: angol, magyar és orosz fogatolási módszerekben mélyülünk el egyestől a hetesig. Minden lónak külön pozícióneve van. A trojka hármas fogatolási orosz stílus, az angolra a sorban páros kettes, négyes vagy hatos jellemző, a magyar hét lóig megy el. Ott jobbon halad a rudas ló, balon a nyerges, jobbszélső a rúdhoz nem kötött lógós, elől jobbra ostorhegyes, balra elől a gyeplős, előtte balra az emberkülső láncos vagy hajszás láncos. A hetesnél már hat szár van a hajtó kezében, gondolhatni, mennyire kell ügyelnie az előtte poroszkáló jószágokra.

– Nekem edzőterem már nem kell – helyesel Péter.

Ügetésre váltva és beszélgetés közben egyik tévhit omlik össze a másik után: az eddigi hiedelemmel szemben a ló akkor elengedett, ha habzik a szája, az jelzi ugyanis, hogy elfogadja a zablát. Tornádónak egyébként egyszer tört négykarikás réz csikózablája van, állítólag nagyon lóbarát, mielőtt sajnálni kezdenénk őt. Mary, a nevéhez méltóan liverpooli, vastag szájrészű, gumis eszközzel dolgozik. Ő többet húz a szélen, neki erősebb kell.

Lassan fehér tajték jelenik meg a sörények mentén. Ez sem rossz nekik, sőt, azt jelzi, már bemelegedtek. Nem fogják elhinni, Tornádóék WU2-vel vagy Schauma samponnal szeretnek fürdeni.

A másik kellék, a szemellenző is a szemembe ötlik.

– Ők majdnem 360 fokban látnak, ez túl sok lenne a hajtáskor, hiszen látná a másiknak szóló ostorutasítást – magyarázza Péter, Mary pedig szinte igazolja a szavait, némileg megriad a közeli udvarról kiguruló labdától.

Beszélget-e, haverkodik-e velük, tudakolom.

– Lovat nem becézünk, mert félő, hogy akkor nem lesz elég fegyelmezett – tesz helyre egy újabb téveszmét a hajtóbakon ülő „sofőr”.