Otthon érzik magukat - Kárpátaljai kiscserkészek nagy kalandja a táborban

Alig pár napja, vasárnap költözött be a tizenéves gyerekekből álló, népes csapat – kísérőikkel együtt – a Holnapocska táborba, máris otthon érzik magukat. Egyik pillanatban még a hófánkon lavíroznak, pillanatok múlva pedig már akrobata módon, rutinosan másznak egyik hágcsóról a másikra. Majd birtokba vették a lézeres céllövöldét.

Az önfeledten szórakozó kis társaságot mosolyogva nézte Szabadics Zoltán, aki feleségével, Szabadicsné Rádi Évával közösen alapította anno a Holnapocska Tábort.

– Nem először, immár másodízben látunk vendégül kárpátaljai gyerekeket – jelezte Szabadics Zoltán. – Idén, a Zala Megyei Közgyűlés jelentős anyagi támogatásának köszönhetően újra meghívhattunk a magyarok lakta, Munkács térségéből, általános - és középiskolás fiatalokat vakációzni Zalaszabarba.

Szabadics Zoltán (balról)   és dr. Pál Attila  a munkácsi cserkészcsapatból Kosztyu Eszterrel, Burger Nikolettával, Borssanyi Tímeával, Molnár Rékával, Popovics Zentével és Molnár Ádámmal, a kötélpálya előtt. Amire végül csak a gyerekek mertek felmászni

A kiscserkészeket tegnap meglátogatta dr. Pál Attila, a Zala Megyei Közgyűlés elnöke, aki elmondta: már tavaly felvetődött a gondolat a közgyűlés részéről, hogy támogatják a kárpátaljai gyerekek nyaralását.

– Ezért úgy döntöttünk, idén ötmillió-hatszázezer forinttal járulunk hozzá a munkácsi fiatalok vakációjához – fogalmazott dr. Pál Attila, miközben a csapat egyik zajos kommunája épp’ a kötélpályára invitálta az elnököt.

– Igazi lélekdonor pillanatokkal gazdagítja a gyermekeket ez a tábor – mosolygott.

– Valóban, hiszen nagyon felbátorodtak a gyerekek. Nyoma sincs rajtuk a fáradtságnak, pedig több mint félezer kilométert tettünk meg idáig – jegyezte meg Popovics Pál, a Munkácsi Cserkészcsapat vezetője. – Ugyan először vagyunk a táborban, mégsem vendégnek érezzük magunkat. Otthon érezzük magunkat, a szerető légkörnek köszönhetően – tette hozzá a csapatvezető, aki azt is elárulta: a gyerekek közt vannak nehéz sorsú fiatalok.

S olyanok is, akiket szüleik ugyan magyar iskolába irattak be, de otthon mégsem hallhatják anyanyelvüket. Ennek ellenére szép ízesen beszélik a magyar nyelvet. Hallható is volt mindez, amikor élménybeszámolót tartott  Kosztyu Eszter, Burger Nikoletta és Borssanyi Tímea.

– Imádjuk az összes játékot – csicseregték. – Kirándulni is megyünk majd Zalaegerszegre, Keszthelyre. Az ételek is finomak. A rántott husi volt a legjobb – harsogták. – Olyan jó itt lenni: legszívesebben haza sem mennénk. De az biztos, hogy jövőre újra eljövünk.