Zalaszentgyörgy történelmi hagyatékai és a jelen közösségi értékei

Nem csak a bor lesz megvehető a szentgyörgyi finomságok közül, hanem az itt gazdálkodók termelte méz, kecskesajt, tökmagolaj, pálinka, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem  - mondja Kovács Dezső polgármester, miközben felhívja a figyelmemet az üveg címkéjére. A palackon ferdén tekeredő  szalag elején Buday Mihály festőművész alkotásain oly gyakran megtalálható női arc mosolyog ránk, aztán a falu címere következik és egy  rigmus a szintén helyi, Dóczi Károly rímfaragó tollából: „Kiváló bor Zala szívéből, / Napérlelte zamatos szőlőből. / Isteni nedű, kár belé a szóda, / Inkább iszom én is, elég ennyi strófa..!”

Ne szaladjunk azonban ennyire előre, mert sok mindennek kellett történni az elmúlt években ahhoz Zalaszentgyörgyön, hogy idáig eljussanak. Azon túl, hogy példás rendben vannak a középületeik, az orvosi rendelő, az óvoda, a kultúrház,  felújították a harminc éve épült sport centrumot, ahol sikeres eredményeket érnek el, focicsapatuk például a megyei másodosztályú bajnokság egyik éllovasa. Legutóbbi büszkeségük pedig a Testvér-települési Park, amit a falu összefogásával az idén építettek. Ez a park fogadja az Egerszeg felől közúton- és a régi vasútvonal töltésén épült kerékpárúton érkezőket. A másik oldalon, Zalalövő felől pedig a falu történelmét is megjelenítő, a 13. században épült templom tárul az utazók elé. Kevés olyan műemlékünk van, amelyiket olyan hűen sikerült helyreállítani mint ezt az épületet, pedig ezzel is volt gond bőven a korábbi évtizedekben

A történelem során sokat szenvedett falu temploma őrzi az évszázadok megpróbáltatásait, a többszöri felégetést, kirablást, de Zalaszentgyörgy soha nem néptelenedett el. A hajdani Csabi nemzetség tulajdonában lévő falut először 1342-ben említik oklevélen, amikor az akkori új tulajdonosnak, a Rezneki családnak itt, a szentgyörgyi, megyés egyházi templomban kellet megjelenni birtok vita miatt. 1471-ben már Zalaszentgyörgynek nevezik a fellelt iratban, de ekkor már az Egervári család volt az ura a falunak. Volt a település a Nádasdyaké is, de mivel őket a Wesselényi összeesküvés  miatt megfosztották a vagyonuktól, a birtok a kalocsai érsek Széchenyi Györgyé lett, a család azonban 1750-ben eladta az itteni jószágait Batthyány Lajosnak.

A templomot 1961-62-ben rendkívül szakszerűtlenül felújították, s hogy nem úgy maradt az annak köszönhető, hogy 1975-ben elkezdődtek falai közt a műemléki kutatások, amit Vándor László fejezett be. Ennek nyomán, 1984-85-ben történeti hűséggel sikerült a helyreállítás.  Vándor László - egy, az idén kiadott kis füzetben is - feldolgozta a templom történetét, plasztikusan érzékeltetve miként lett az eredetileg barokk templomból gótikus, majd román stílusjegyeket magánviselő épület. A templom festői látványt nyújt a körülvevő temetővel. Sajnos, az egyedi látogató itt is zárt templomajtót talál.

-A csoportok számára természetesen megmutatjuk a templom belsőt is. Hogy miért zárjuk az épületet, annak szomorú története van. Egy ideig nyáron mi is csak ráccsal védtük a templomot, hogy a turisták benézhessenek a fali közé, azonban egy éjjel valaki ezt felfeszítette és ellopta legértékesebbet, a Szent György szobrunkat, s egy Mária-szobrot is egy útszéli keresztről. Ezért készíttettünk egy prospektus tartót, ahonnan bárki elveheti a kis füzetet - szól az óvatosság okáról Kovács Dezső.

Az ember azt hinné, hogy műemléki téren most már minden rendben van Zalaszentgyörgyön. Főleg, hogy látja a szép park övezte, 1778-ban épült, tavaly felújított harangtornyot is.  A szentgyörgyiek öröme azonban nem teljes, mert a faluhoz tartozó Zélpusztán, ahol csodálatos környezetben halastavak is vannak, romosan áll az 1767-ben épített ritka megoldású, úgynevezett háromkarélyos alaprajzú kápolna, amilyenből Magyarországon ezen kívül csak kettő található. Ott jártunkkor a kistemplom ajtaját faforgácslappal beszegezve találtuk, az ablakon át láthattuk, hogy a belső is romos állapotban van.

-Sajnos, az új német tulajdonos nem kellően törődik ezzel a hellyel. A rendszerváltást követően Batthyány Ádám vette meg az ősi birtokukat. Ő még gondolkodott a közjó számára történő hasznosításban, de megbetegedett és egy német emberé lett Zélpuszta.  Ami nagy baj, hogy az új tulajdonos az erre a célra elkészített pályázatunkat sem volt hajlandó aláírni, mondván az ő nyugalmát ne zavarják látogatók. Így aztán pusztul a műemlék templom, a tó köré épített egykor szép pihenő épületek, holott sokan láttak volna a hasznosításában fantáziát. Például Kőbán Rita, kétszeres olimpiai bajnok kajakozó is szerette volna megvenni Zélpusztát, hogy rekreációs parkot alakítson ki belőle, de neki nem adták el –mondja a polgármester.

Azon túl, hogy jogosan tehető fel a kérdés, hagyhatja-e elpusztulni a tulajdonosa a magyar nemzet vagyonát, történeti értékeit, a szentgyörgyiek szeretnek békében élni. A testvértelepülések  parkjában felállított Zalaszentgyörgyöt bemutató táblán is azt hirdetik: "Zalaszentgyörgy-Kávás, jó szomszédság, jó barátság!"  vagyis a Zala túloldalán, a Zalaszentgyörggyel szemben fekvő szomszéd falu értékeivel együtt akarják bemutatni az itteni lehetőségeket. A most épülő, jövőre  megnyíló Zalaszentgyörgyi Porta Tájház is ezt a célt szolgálja. Itt a falusi építészet jellemzőit, a falusi ember életét mutatják majd be állandó kiállítással. De itt lesz Buday Mihály festőművésznek is állandó tárlata, hiszen ő Szentgyörgyön él, s 11 éve szervezi a művésztábort, aminek a következő feladata a most létesítet parkban létrehozni Zala nagyjainak domborműves panteonját.  No és itt kerülnek bemutatására, egységes címkézéssel a helyi termékek is, amit Zalaszentgyörgy boránál már említettünk.

- Természeti értékeink közé soroljuk a Szentgyörgyi tavat, az élő vizeinket, a védett hóvirágos-égeres, ciklámenes-bükkös, s a Zala réti növénytársulásokat, valamint a Zélpusztán lévő védett tölgyeket, amiből sajnos már csak egy áll. Mindezek igen vonzóak, de ha arról beszélünk, miért érdemes ide  látogatni,  csak azt mondhatom,  a közösségi értékeink teszik igazán Zalaszentgyörggyé ezt a települést . Azok az emberek, akik a közösségi életet szervezik, s a munkákban részt vesznek. Hogy kik ők? Felsorolhatnám szinte az egész falu lakosságát – mondja mosolyogva, s igen nagy szeretettel Kovács Dezső, amihez még annyit fűz búcsúzóul:  „Zalaszentgyörgy az én életem is!”