A határidő a legjobb múzsa

Köteles Leander fogalmaz így, az a fiatal zenész, aki néhány éve üstökösként robbant be a hazai könnyűzenei palettára. Zenekara, a Leander Rising rövid időn belül hihetetlen népszerűségre tett szert a műfaj kedvelői körében, de öt év közös munka, valamint két nagylemez után 2015 decemberében az a fejezet lezárult. A billentyűs hangszereken és basszusgitáron is kiválóan játszó énekes azonban nem váratta sokáig híveit, az elmúlt hét végén már meg is jelent új albuma, ezúttal már Leander Kills néven.

– Miután a Leander Rising történetének lezárását jó előre tudni lehetett, ezért tudatosan dolgoztam előre – magyarázta az énekes. – Miközben még a Risinggal futottuk az utolsó köröket, vagyis zajlottak a búcsúturné koncertjei, én már az új dalaimat írtam. Akkor még egyet sem véglegesítettem le, de gyakorlatilag mire annak a sztorinak végére értünk, már körvonalazódott az új album. Azzal viszont, hogy márciusra ígértem a megjelenést, gyakorlatilag lehetetlen küldetésre szántam el magam. Épeszű ember ilyen rövid határidővel nem dolgozik. Én viszont azt vallom, hogy a határidő a legjobb múzsa, s az idő szorítása engem kifejezetten inspirál. A korábbiaknál sokkal zsigeribb megoldásokat képzeltem el az új lemezre, vagyis direkt nem akartam a dalokat túlgondolni, álművészi szintre emelni.

A zenész hozzáteszi, a Leander Kills album gyakorlatilag szólólemez, ugyanis nemcsak a zenét és a szöveget írta egyedül, de az album anyagát is saját maga játszotta fel. Ahhoz azonban, hogy színpadra tudja vinni a dalokat, szükség van társakra is.

– Mivel a Leander Rising-ben is én voltam a fő dalszerző, ha így nézzük, nincs nagy különbség a két zenekar közt, gyakorlatilag ugyanazt a vonalat visszük tovább. Annyi a változás, amennyire az elmúlt öt év során az én szemléletem változott. Talán letisztultabb, és egyben sokkal könnyebben befogadható zenei világ jelenik meg a Kills dalaiban. A Rising sikerét ugyanakkor nagy mértékben annak köszönhettük, hogy olyan zenei egyéniségek alkották azt a csapatot, akik rendkívül karakteres, s önálló arculattal rendelkeztek – sorolta tovább Leander. – A jelenlegi csapatomra ugyanez mondható, Czifra Miklós egy rettenetesen jó gitáros, akinek ráadásul zenei ízlése is közel áll az enyémhez. A szintén gitáros, Bodor Máté a fiatal kora ellenére szintén figyelemreméltó dolgokat produkált, már a Wisdomban is, s az sem véletlen, hogy a műfaj egyik meghatározó nemzetközi képviselője, a skót Alestorm zenekar is vele dolgozik. Máté az a típusú zenész, aki nem fél nagyot álmodni, és meg is tesz mindent ezért, hogy ezek a vágyai megvalósuljanak. A dobos Jankai Valentinról pedig régóta köztudott, hogy az ország egyik legjobb ütőse.

Leander szerint ezzel a négyessel nem hiú ábránd ismét előszedni azt az elgondolást, hogy nemzetközi piacok felé is próbálkozzanak. Már a Risinggal is voltak egészen reményteli próbálkozások – így a volt zenekarának első albuma digitális kiadásban megjelent az Amerikai Egyesült Államokban is, illetve több koncertet adtak Németországban és Csehországban –, ám ezeket akkor nem tudták kellően kiaknázni.

– Amerika egy óriási piac, oda csak úgy lehet betörni, ha előtte invesztálnak a zenekarba, ráadásul nem is keveset – árulta el Leander. – A másik lehetséges út, hogy kell egy jó dal, olyan, amire az egész világ felkapja a fejét. Az előbbi megoldás a mi esetünkben elképzelhetetlen, a második viszont nem. Persze a jó ötletet megtalálni, s azt a bizonyos egy nagyon jó dalt megírni a legnehezebb feladat. A mi térségünkből, a közép-kelet-európai régióból még egyetlen zenekarnak sem sikerült.

Leander bizakodó, a zenész úgy fogalmaz: az internet korában bármi elképzelhető, s öt évvel ezelőtt a Leander Rising is a világháló segítségével indult el hódító útjára.