Annáék örült bacchanáliára készülnek

A zenekar az évfordulóra egy nagyszabású, különleges show-t tervez, a november 14-i koncertnek a budapesti Syma Csarnok ad helyet.

– Egyelőre próbálunk nem meghalni a félelemtől, hiszen mi is tudjuk, hogy mekkora fába vágtuk a fejszénket – fogalmazta meg a koncert kapcsán az énekesnő. – Eddigi legnagyobb vállalkozásunk, amitől rettegünk, ugyanakkor nagyon vágyunk is rá. Őrült bacchanáliára készülünk, egy groteszk és furcsa világot álmodtam meg, egy XXI. századi törzsi világon keresztül próbáljuk meg bemutatni az eddigi tíz évünket.

Pásztor Anna azt mondja, a XXI. században a látványshow-nak ugyanúgy részét kell képeznie egy előadásnak, mint a zenének. Ugyan a főszerep továbbra is a zenéé, a daloké kell, hogy legyen, de egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a csomagolás, hogy az ajándékot milyen masnival kötik át, miközben átnyújtják a közönségnek. Amit az Anna & The Barbies koncertjein láthatunk tőlük, az többnyire a saját szüleménye, a jelmezektől kezdve a maszkokon és sminkeken át a színpadi mozgásig.

– Amit a színpadon nyújtunk, annak egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy eladhatóvá akarnánk tenni a zenekart – folytatta. – A show tulajdonképpen nekem segít átélni azt a szerepet, amit a színpad megkövetel tőlem. Olyan ez, mint a színészek esetében, hiszen az én színpadi létem sem más, mint a szórakoztatás netovábbja. Amihez értek, amihez affinitásom van, azt szeretném a legmagasabb fokon a közönség elé tárni. Van úgy, hogy a saját magam idoljának próbálok beöltözni, máskor a saját démonjaimmal küzdök meg.

Pásztor Anna: – Hamar rájöttünk, a közönség egyetlen dolgot fogad el tőlünk, ami őszintén árad belőlünk. Fotó: Gyuricza Ferenc

Az énekesnő nyolc éven keresztül teljesen a saját ötleteire, megérzéseire hagyatkozott, s csak az utóbbi két évben vette igénybe stylist-ok segítségét, ám – mint kihangsúlyozza – most is csak az ötleteiket, javaslataikat hallgatja meg, továbbra is az övé a végső szó. Korábban is megtalálta egy-két sminkes vagy fodrász az ötleteivel, illetve divattervező azzal, hogy szívesen adna neki ruhát, ám ezeket a javaslatokat mindig összevetette a saját ízlésével.

– A színpadi megjelenés nálam lelkiállapot kérdése – jelentette ki. – Amikor az életemnek volt egy nehéz periódusa, akkor a színpadon például véres szárnyakat viseltem. Ez segített túllépni azon a valóban borzasztó néhány héten. Volt egy időszak, amikor ribancoid külsőm volt a színpadon, azt például nagyon élveztem, most pedig ezeket a jókedvű, bohócsminkeket kedvelem a leginkább. Ebben bizonyára annak is szerepe van, hogy a kisfiam imádja őket. Olykor-olykor előfordul, hogy a színpadról lelépve azonnal autóba vágom magam, s kifestve rohanok haza hozzá, ő pedig teli szájjal vigyorogva ölel át.

Pásztor Anna beszámolt arról is, hogy ma már egészen más a viszonyulások a zenéhez. Amikor az Anna & The Barbies indult, kifejezetten keresték a lehetőségét annak, hogy dalaikkal kitűnjenek a hazai kínálatból. Úgy fogalmaz: a Medallion című első lemezüket még az útkeresés és a megfelelési vágy jellemezte.

– Arra törekedtünk, hogy a dalaink rádiócentrikusak legyenek, próbáltunk populárisak lenni, még az akkor népszerű hip-hop felé is elmozdultunk – idézi vissza. – Aztán hamar rá kellett jönnünk, hogy a közönség egyetlen dolgot fogad el tőlünk, ami őszintén árad belőlünk. Ez volt az Álmatlan című dal, ami mind zenéjét, mind szövegét tekintve a legszentebb volt akkor számunkra. Rájöttünk, hogy azt kell játszanunk, ami számunkra a legfontosabb, függetlenül attól, hogy az érdekel-e valamit. A második lemez készítésekor annak vonalát tartottuk mértékadónak, s azóta sem gondolkodunk azon, hogy mivel lehetne valóban kiemelkedőt nyújtani. Így jutottunk el a rockon át arra a színtérre, amit jelenleg a sajátunknak érzünk, de így lett sláger a Márti dalából is. Az egy nagyon őszinte dal, aminek a történetét sokszor és sok helyen olvastam már teljesen félremagyarázva. A valóság annyi, hogy a szöveg és a zene is megvolt már, amikor értesültünk arról, hogy egyik rajongónk maghalt. Nagyon kedveltük őt, hiszen a szellemisége is sokban hasonlított a zenekarhoz, ezért egy hirtelen ötlet alapján neki dedikáltam a számot. Így lett a címe Márti dala, hogy minden koncerten velünk lehessen.