Elragadó volt Florence Welch

Nem véletlenül került minden fesztiválok példaképe, az angliai Glastonbury headliner (vagyis vezető) pozíciójába a még csupán három albummal, köztük az utóbbi évek egyik legjobb bemutatkozó nagylemezével rendelkező indie-pop csapat, a finoman érzéki énekesnő, Florence Welch és zenekara Budapesten (is) tökéletes produkciót nyújtott alapvetően angolszász, de az átlagos britpop muzsikánál jóval eklektikusabb, helyenként kifejezetten bulizásra is ingerlő dalaival.

Florence Welch kedd este lépett fel a Sziget nagyszínpadán Fotó: Gyuricza Ferenc

Az összes fontos dal elhangzott persze még nem annyira gazdag a háttérkatalógus, hogy gondot okozna válogatni belőle , az olyan harsány tételektől, mint a koncertet nyitó What The Water Gave Me vagy a rögtön utána következő Ship To Wreck-től kezdve az intimebb hangulatú Sweet Nothing-on át egészen a produkciót záró nagy slágerekig, a You ve Got The Love-ig, illetve a Dog Days Are Over-ig. Flo hófehér szettben, mezítláb uralja a színpadot a tanítómesterei között biztosan ott volt Kate Bush , nem hagy egyetlen pillanatot sem arra, hogy az ember tekintete másra, akár népes kísérő társaságára irányuljon. Reagál a publikum minden egyes rezdülésére, incselkedik a hippi-korszakból átmentett virágkoszorút viselő, arcukat csillámporral fedő lánykákkal, megmegöleli az első sorokban állókat, sugárzik belőle, hogy színpadra született. Ráadásul jól is énekel, köröket ver rá az előző est főhősére, a hatalmas show-t produkáló, közönségénekeltető Robbie Williams-re, aki valljuk be kifejezetten hamis hangokat is produkált.

Csillámporos, virágkoszorús rajongók az első sorokban Fotó: Gyuricza Ferenc

Florence Welch viszont végig kristálytisztán hozta a legnehezebb sorokat is, a felvonultatott vokalista-hadtest inkább hatott biztonsági kockázati tényezőnek, mint tűnt volna valós szükségletnek. A dalaiban rejlő, olykor inkább megbúvó hangszerelési finomságokat is sikerült érvényesíteni, ezúttal a Sziget olykor valóban némi korrigálásra szoruló hangosítására sem lehetett panasz.

Egy minden mozzanatáig előre tudatosan megtervezett, az énekesnő játékos finomsága miatt mégis spontánnak tűnő előadás során szabadultak fel az érzelmek, hol kitörő lelkesedéssel, hol rezzenő intimitással. Florence első alkalommal járt hazánkban egy önálló koncertre valóban nem érett még meg a magyar közönség ennek ellenére jóleső érzés volt szembesülni azzal, hogy a brit, holland, olasz és ki tudja még, milyen nációkat képező elsősoros rajongók közé bizony néhány hazai szigetelő is befért.

Egy részük talán a Florance + The Machine fellépését megelőző Quimby-koncertről maradt, végülis mindegy, a lényeg, hogy mi is jól reagáltunk korunk egyik legfontosabb popzenei sikerprodukciójának (merthogy az indie jelző ellenére is az!) hazai debütálására.