Az év felfedezettje díjat nyerte el, majd nagyszínpados lett a Lóci Játszik

Csorba Lóránt, a Cseh Tamás Program egyik támogatott zenekarának, az idei Fonogram-gálán Az év felfedezettje díjat elnyert Lóci Játszik együttesnek a frontembere mondta ezt lapunknak a múlt heti zalaegerszegi koncertje után. Most úgy tűnik, hogy végre megadatik mindez a két és fél éves zenekarnak, ugyanis a Nagy-Szín-Pad!! verseny egyik legjobbjaként a Szigeten, a Volton és a Campuson is ott lehetnek, hogy csak a legjelentősebb hazai fesztiválokat soroljuk.

A Nagy-Szín-Pad!! döntőjét ugyan már megjelenésünk után rendezik meg, de Lóci az eddigi eredményeikre is rendkívül büszke. Mint mondja, a zsűritől nem kaptak túl magas pontszámot, a közönség szimpátiáját azonban sikerült elnyerni, az általuk leadott szavazatokkal kerültek a legjobb három közé.

- Amikor elkezdődött a verseny, elhatároztuk, hogy összehozunk egy kampányt a zenekar érdekében - magyarázta Lóci. - Előtte mentünk már egy pár kört az országban, iszonyatosan jó koncertjeink voltak, és nagyszerű közönségünk. Arra gondoltunk, hogy ezt a remek közönséget magunkhoz kellene láncolnunk, azért a január elsején megjelent második albumunk, a Krokodil címével eljátszva krokodílereket szerveztünk magunk köré. Olyan street team-et, amelynek tagjai nemcsak szavaznak ránk, de erre buzdítják az ismerőseiket is. Próbáltuk őket aktivizálni, magunkhoz láncolni, és olyan jól sikerült ez az egész, hogy ott lehetünk a döntőben! Akármi is lesz az eredménye, mi már ettől rendkívüli mértékben meghatódtunk.

Lóci hozzátette: körülbelül egy évvel ezelőtt éppen arról beszélgetett a társaival, hogy minek örülnének jobban, ha megnyernének egy olyan versenyt, mint amilyen a Nagy-Szín-Pad!!, vagy telt házas lemezbemutató koncertjük lenne. Akkor utóbbi mellett tették le a voksukat, mondván: a közönségnek játszanak, mindig azt tekintették elsődleges feladatuknak, hogy a rajongóik igényeit és elvárásait maximálisan kiszolgálják. Az álom azóta valósággá vált, hiszen a Krokodil lemezbemutató koncertje - amit az Akváriumban tartottak - telt házas lett.

Lóci kérdésünkre elmondta azt is, bár szólistaként kezdte - egyetlen gitárral kísérve önmagát, kocsmákban és kávézókban lépett fel, gyakran 15-20 ember előtt -, ám mindig is zenekarban gondolkodott.

- Az én lelki füleim előtt a dalok másként szólaltak meg - magyarázta némi képzavarral élve. - Ahhoz azonban, hogy beinduljon a bugi, s legyen tánc, kell a lábdob és a basszusgitár is. Ezért kerestem meg a zenésztársaimat, s vettem rá őket, hogy az egyszemélyes Lóci Játszik projektből egy igazi zenekart hozzunk létre.

Lóci ma már ritkán lép fel szólóban, bár arra többször is volt példa, hogy nem a teljes, hattagú zenekarával adott koncertet, hanem ketten-hárman álltak mellette.

- A nagyzenekart preferáljuk, de annak van infrastrukturális feltételrendszere, mindenhol egyszerűen nem is férünk el a színpadon - magyarázta. - Az improvizációnak azonban így is teret engedünk minden alkalommal. A szólókoncerteket azért is élveztem, mert azok kvázi olyanok voltak, mint egy stand up est. Az előadás során bármikor leállhattam, hogy elmondjak egy poént, ami éppen az eszembe jutott. Csak magamhoz kellett alkalmazkodnom, ezért aztán azok a koncertek leginkább a halálugrás a vicc oltárán kategóriával értek fel. Improvizációra, tehát az itt és most jellegű zenélésre továbbra is szívesen hagyunk teret, ebben a társaim nagyon megértőek, én pedig továbbra is élvezem annak lehetőségét, hogy kiteljesednek a színpadon.