Pozitív hangulatú dalokkal - Egyre több sikert könyvelhet el a Zalaegerszegről elszármazott énekes-gitáros Hangácsi Márton

2016. január 09., 06:14 szerző: Gyuricza Ferenc
hozzászólás
Zalaegerszeg - Három éve még lejártam az aluljárókba zenélni, ma már szerencsére nincs szükség erre. Klubokban, szórakozóhelyeken, egyetemi megmozdulásokon lépek fel, és céges rendezvényekre is hívnak, ezért aztán évente akár 100-150 koncertem is összejön.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Hangácsi Márton mondja mindezt önmagáról, az a Zalaegerszegről elszármazott fiatal énekes-gitáros dalszerző, aki három és fél évvel ezelőtt nyerte meg a Veszprémi Utcazene Fesztivál szakmai díját. Miután 2009 óta él Budapesten, így kicsit kikerült a zalai látókörből, részben köszönhetően annak is, hogy a Shabby Blues Band szájharmonikásával, Kránitz Tónival közös zenekarukat, az Acoustic Blues Duo-t körülbelül egy esztendeje jegelték. Marci – ahogy barátai szólítják – persze azóta is aktív, egyszálgitáros előadóként őszinteségével és karizmájával mind inkább képes magára irányítani a közönség figyelmét. Legutóbb a One Fine Day címet viselő új dala kapcsán pezsdült meg körülötte a levegő, de szintén a közelmúltban készítette el első videoklipjét, illetve dolgozott együtt Péterfy Boriékkal, valamint Odettel is.

– A tavalyi évem valóban egészen jól sikerült – mondta önmagáról a Zalai Hírlapnak. – Vettem egy lendületet, és egy kicsit tudatosabban kezdtem el alakítani a dolgaimat. Ez pedig azzal is együtt járt, hogy a zeném szintén változott. Pozitívabbak lettek a dalaim, ha a mondanivalójukban nem is, a hangulatukban azonban mindenképpen. Erőteljesebbek és energikusabbak, ha lehet ilyet mondani, egy kicsit nyugatiasabbak.

Marci úgy fogalmaz: talán a britpop jelzőt lehetne leginkább arra az irányzatra aggatni, amit képvisel. Olyan, hogy tipikus Hangácsi Márton stílus, szerinte nem létezik, de a hangja mindenképpen egyéni karaktert ad dalainak. A One Fine Day szerinte nagyon jól illusztrálja, hogy merrefelé is tart mostanában.

– A dal ötlete és harmóniái nagyjából egy éve születtek – mondta a rádiókban is hallható szerzemény kapcsán. – Aztán néhány hónapig a fiókban hányódott, majd lassan a szöveg is kezdett összeállni bennem. A történetet az inspirálta, hogy 2014 őszén, amikor a külvilág dolgaira egy kissé érzékenyebb voltam, mint általában, sokat sétáltam a belvárosban, és egészen más szemmel tudtam akkor látni Budapestet, így a benne élő hajléktalanokat is. Számtalanszor az eszembe jutott a félresiklott sorsuk, a nehéz mindennapjaik, s persze azok az élmények is, amiket én is átéltem velük kapcsolatban. Így a One Fine Day a nehéz sorsú emberekről szól a dal, természetesen elsősorban a hajléktalanokról, és arról, hogy ha ténylegesen segíteni nem is tudunk rajtuk, néha próbáljuk meg legalább kifejezni az együttérzésünket irántuk, s egy kicsit örülni annak, amink van.

Marci azt mondja, gyakran megihleti mindaz, amit maga körül lát, a dalszövegeinek jelentős hányada személyes tapasztalásaira épül. Van olyan, amelyben saját gyermekkorát idézi vissza, a szintén tavalyi Don’t Lose Your Mind pedig a kitartásról, illetve az önzetlenségről szól.

– Témájuk szerint két nagy részre tudom bontani a dalaimat – sorolta tovább. – Vannak azok, amelyek megtörtént dolgokról szólnak, s olyanok is, amelyek fiktív történeteket dolgoznak fel. Utóbbiak is eléggé hétköznapi témákat boncolgatnak, van, amelyik laza erkölcsű lányok miatt született. Azt hiszem, nem vagyok túl bonyolult lélek. Egy ember, egy hang és egy gitár. Ennyiből áll a Hangácsi Márton produkció.

Marci kérdésünkre hozzáteszi, teljesen a zenélésből áll az élete. 2009-ben elsősorban azért költözött fel Budapestre, mert zenei karrierjének alakítására így látott több esélyt. A kreativitását eleinte utcazenélésben bontotta ki, majd egyre haladt felfelé a ranglétrán.

– Három éve még lejártam az aluljárókba is zenélni, erre már szerencsére nincs szükségem – teszi hozzá. – Elsősorban klubokban, szórakozóhelyeken, egyetemi megmozdulásokon lépek fel, továbbá céges rendezvényekre is hívnak. Évente akár 100-150 koncertem is összejön, közülük legalább tíznek van olyan nívója, hogy az külön felkészülést is igényel. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a többit nem becsülném semmire, de nyilvánvalóan különbséget lehet tenni koncert és koncert között. Emellett itthon is, valamint egy magániskolában is tanítok, éneket és gitárt egyaránt.

Ami pedig az új esztendőt illeti, arra Marci két nagyobb vágyat fogalmazott meg. Szeretné még több emberhez eljuttatni dalait, ez elsősorban a saját aktivitásán múlik, illetve szeretne kimozdulni külföldre is. Utóbbira szintén jó esélyei mutatkoznak, hiszen egy erdélyi és egy olaszországi turné is szervezés alatt áll. S persze szívesen jönne haza, Zalaegerszegre is zenélni.

Gyuricza Ferenc

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások