Moby Dick: van ok lázadni

Mindez annak a több mint egy éven át zajlott felmérésnek az eredménye, amely során a hazai rockzene színtéren dolgozó szakembereket – közel 200 zenészt, technikust és szervezőt – kérdeztek meg. A véleményüket tükröző lista tízes élbolyában az Ugass kutya mellett helyet kapott egy másik Moby Dick album is, az 1991-es kiadású Kegyetlen évek a nyolcadik helyen végzett. Mindez azért is érdekes, mert a soproni thrash zenekar korábban soha semmilyen hivatalos elismerésben nem részesült.

– Éppen ezért okozott számunkra is kellemes meglepetést ez az eredmény – mondta Göbl Gábor basszusgitáros, a zenekar vezetője lapuknak. – Mi mindig is hangsúlyoztuk, hogy szerintünk az Ugass kutya! a zenekar legváltozatosabb albuma, amely egyben a legnagyobb példányszámot is hozta számunkra. Több mint 50 ezer példány fogyott belőle, ami egy rétegzenei műfajban igencsak kiemelkedő teljesítmény. Ezt a kitüntető címet azért is tartjuk különösen értékesnek, mert olyan nagyágyúk elé helyezték a megkérdezettek a Moby Dick első lemezét, mint a Tankcsapda, a Pokolgép vagy az Ossian legnépszerűbb albumai. Göbl Gábor azt mondja, az Ugass kutya! lemezen szereplő dalokat éveken keresztül írták, emiatt az értelemszerűen egy hosszabb időszakot fogott át. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulója amúgy is egy rendkívül izgalmas, impulzusokban igen gazdag időszaka volt a rockzenének. Addigra a thrash, mint zenei irányzat már teljesen kifejlődött, a Moby Dick pedig erre a sziklaszilárd alapra építette fel saját stílusát, amiben egyértelműen jelen voltak a korai éveikre jellemző heavy és power metal hatások is.

– Az Ugass kutya! valószínűleg ezért lett hazai viszonylatban korszakalkotó, de egyben stílusteremtővé is vált, hiszen korábban ebben a műfajban hazánkban nem adtak ki nagylemezt – sorolta tovább a basszusgitáros.

– De nemcsak a zene miatt tartom fontosnak az Ugass kutya! albumot, hanem a szövegek miatt is, amik sajnos ma, 25 év elteltével is ugyanúgy érvényesek. Az elmúlt negyedszázad úgynevezett „fejlődése” nem oda vezetett, ahová a rendszerváltás idején mindannyian vártuk és reméltük. Sajnos, elégedetlen emberek milliói élnek ma is a létminimum környékén, mondhatni teljes bizonytalanságban. Nem csak a háborúk által sújtott Közel-Keleten, hanem Európában is. Az erkölcstelenség, a csakis a fogyasztást ösztönző reklámkampányok, a média generálta hamis „trendiség” kultusza olyan mérvű válságot idézett elő, amire szerintem még nem volt példa a világban. Minket mindig is a mélyebbre szántó gondolatok jellemeztek, nemzeti, társadalmi és gazdasági problémákat feszegetünk. Így volt ez 1990 környékén is, és azt kell mondanom, sajnálatos módon nem a mi hibánk, hogy az akkor megfogalmazottak máig érvényesek. A világ folyása olyan, hogy van mi ellen lázadni.

Göbl Gábor szerint az általuk is képviselt rockzenei műfaj egyik legaktuálisabb problémája, hogy nem jutnak el a hallgatóságukhoz. A zenész szerint abnormális, hogy az állami közszolgálati rádió csak az alternatív, az elektro és a hip-hop műfaj képviselőinek a dalait hajlandó sugározni. Példát is említ, mint mondja: amíg egy 90 ezer Facebook-kedvelővel bíró alternatív zenekar dalait tavaly 1500 alkalommal adták le, addig az ugyanennyi követővel bíró hazai rockzenekar dalát csupán egyszer sugározzák. Ezáltal nemcsak elfogadhatatlan módon befolyásolták a zenei közízlést, de igen súlyos diszkriminációt is alkalmaztak – vallja a Moby Dick basszusgitárosa.

– Hogy mégis létezik magyar rockzene, az csak az internet nyújtotta zenei szabadságnak köszönhető – folytatta a zenész. Az elmúlt öt évben két albumunk jelent meg, tehát termékenyek vagyunk. Ez a műfaj mindig is a koncerttermekben létezett igazán, bár a Moby Dick már több mint tíz éve nem járt Zalaegerszegen. Ózdot és Salgótarjánt leszámítva nincs is ekkora fehér folt az utóbbi tíz évünk koncerttérképén. Emiatt is térünk vissza hamarosan, hogy már a zenekar új dobosával, Budai Bélával mutassuk be speciális műsorunkat, amelynek programja ezúttal értelemszerűen a legjobb hazai rockalbum dalaira épül.