Sok vadmadár szenved áramütést, fontos lenne az égbolt akadálymentesítése

– A hazai madárvédelem tekintetében az állami erőfeszítés – az Agrárminisztérium és a nemzeti parkok munkája – rendkívül fontos, azonban szükség van a helybeliek, az önkormányzatok, a civil szervezetek és az áramszolgáltatók összefogására is – írják a közleményben. Rácz András hangsúlyozta, a madárvédelmi konferenciák hagyománya az Akadálymentes égbolt megállapodás keretében létrejött együttműködésen alapul, amelynek fontos célja a szabadvezetékek által a madarakra kifejtett veszélyek csökkentése.

A témával összefüggésben kerestük meg Déri János állatorvost, egzotikus szakállatorvost, mikrobiológust, a hortobágyi Madárkórház és Madárpark igazgatóját, aki egyébként Magyarország első madárkórházának alapítója. Kérdésünkre úgy fogalmazott, hogy valóban széles körű összefogásra lenne szükség, hiszen nagyon sok vadmadár szenved áramütést, ami vagy azonnali halált okoz, vagy előbb a láb és a szárny elvesztését, és végül hosszú szenvedés után ugyancsak az állat halálát idézi elő. – Áramütést a villanyoszlopok fém keresztágára szálló, a vezetékkel érintkező, az áramkört lábával és szárnyával záró madarak szenvednek. Ha ez történik, kicsi az esély a túlélésre, tapasztalataink szerint a kórházi intenzív ellátás esetén is alig tíz százalék. A hozzánk bekerülő vörös vércsék 99 százaléka, az egerészölyvek mintegy 30 százaléka áramütött. A szolgáltatónak lenne feladata ebben közvetlenül fellépni, hiszen a természet, az élőhelyek, a madarak védelme mindannyiunk érdeke. Nem beszélve a vadon élő szárnyasok eszmei értékéről, amely 50 ezertől 1 millió forintig terjed, és áramütés esetén ezt az összeget az áramszolgáltatónak kellene büntetés formájában megfizetni az államnak, ahogyan például Horvátországban történik, amelyet – azon túl, hogy visszatartó hatása is van – a védekezésre fordítanak – hangsúlyozta Déri János.

Azt is kifejtette, hogy hozzájuk a madárkórházba évente nagyjából 3000 madár érkezik, s ebből mintegy húsz százalék elpusztul. Nagyobb részüket rövid idő után visszaengedik a természetbe. Amelyeket műteni kell, ott átlagosan 50 százalékos a teljes gyógyulási esély, az áramütöttek esetében viszont a túlélők nagy része is a madárkórház röpdéiben marad élete végéig.

– Nagyon sok madár van nálunk most is, harmincnégy röpdénk tele van, a 150 milliós költségvetésünk rendkívül behatárolja mozgásterünket, hiszen nemcsak a műtétek költsége, hanem az itt maradó állatok ellátása, etetése, az ahhoz szükséges emberi munka mellett a jelentősen megemelkedett rezsi- és fuvarköltség is terhel minket, de a hazánkban működő, hasonló tevékenységet folytató más szervezetek esetében is ez a helyzet. Fontos lenne a valóban akadálymentes égbolt megteremtése, hiszen ezzel számos vadmadár életét menthetnénk meg, a gyógyító, illetve humanitárius segítséget adó szervezetek munkája és az ehhez tartozó költség pedig jelentősen mérséklődne – tette hozzá a Madárkórház igazgatója.

Az áramütésen kívül is éppen elég veszély leselkedik a madarakra, amelyek szinte minden esetben az emberi civilizáció következményei. Az autóbalesetekben az utakon a kis vagy közepes testű madarak sérülnek. A nagyobb testűek, sasok már óvatosabbak, elkerülik az utakat, a nagy gázlómadarak pedig nem ott táplálkoznak. Az utak mentén a takarmányt szállító járművekről lehullott magvakat szedegető, apróbb énekesek általában nem élik túl az ütközést. A varjak, szarkák szemfülesebbek, de az ugyanitt táplálékot találó rágcsálókra vadászó, főleg a zsákmányejtésre koncentráló ragadozók, nappal az ölyvek, vércsék, éjjel a baglyok, különösen a számukra megszokott sebességet jelentősen túllépő gépjárművek áldozatai lesznek.