Kilóolvasztó: csodaszerek, diéták vagy csak a mozgás segít a fogyásban?

 Panácz Mónika két fotót tett elém, a két felvételen szereplő hölgy köszönő viszonyban sem volt egymással. Pedig mindkét kép róla készült.

- A létező összes fogyókúrát kipróbáltam már, egy ideig sikert is hoztak, de aztán visszajött minden leadott kiló, sőt, annak duplája - mesélte.

Szeptember közepén 121,4-ről indult, most 94-nél tart Panácz Mónika:

 - Anyukám volt a példa, ő júniusban kezdte a speciális diétát. Fájtak a lábai, szerette volna, ha könnyebben mozog.

Az anyuka, Panácz Antalné 19 kilótól szabadult meg. A cél a 85 kilogramm elérése volt, most 83,6, jelenleg tehát a szinten tartás jelent kihívást. Fia is belevágott a diétába, így, jegyezte meg mosolyogva, hárman több, mint 60 kilótól szabadultak meg. Nincs szó csodaszerről, életmódot váltottak, orvosi segítséggel.

- Egy statisztikai adat szerint Magyarországon a lakosság 60 százalékát érinti az elhízás. Az obezitás, vagyis a túlsúly a tíz legsúlyosabb betegség közé tartozik, komolyan kell tehát venni, hiszen rengeteg más betegséggel is összefügg - fogalmazott Hajmásiné dr. Lákovics Anna zalaegerszegi háziorvos. Példaként hozta a szívbetegségeket, a cukorbetegséget, a köszvényt, az epekövet, a nőgyógyászati problémákat, de a hájként ránk rakódó fölösleg hajlamosít a daganatos megbetegedésekre is. - Nagyobb tehát a probléma, mint gondolnánk, a legfontosabb feladat pedig a megelőzés lenne. A baj csak az, hogy mindenki akkor veszi komolyan, amikor már kialakultak a szövődmények. Az elhízás oka általában az, hogy többet eszik az ember, mint kellene. Ha valaki állandóan csipeget és a szükségesnél többször vesz magához étket, akkor emelkedik a vércukorszintje, azzal együtt az inzulinszintje, márpedig addig, amíg az magas, a szervezet nem bontja a zsírokat. Okosan is teszi, hiszen energetikailag sokkal nehezebb a zsírt kalóriává alakítania, mint a szénhidrátot.

A szakember egy német táplálkozástudományi cég programjával segíti az elszántakat. Egy speciális gépnek köszönhetően pontos információt kap alapanyagcseréről, izomtömegről, testfolyadékról, zsírtömegről, majd a szerkezet személyre szabott étkezési útmutatót ad a páciensnek, aki hetente, kéthetente ellenőrzésre megy. Kevesebbet sem ehet az előírtnál, különben az izomtömegből fogy, fáradékony, ideges lesz. A cél, hogy tanuljon meg az ember egészségesen táplálkozni, hagyja el rossz beidegződéseit, szokásait. Örökösen nem lehet diétázni, mert élvezhetetlenné válik az élet.

Minden diétát valaha kipróbáló megtapasztalhatta, hogy az első sikerélmények után megáll a fogyás, hiszen a szervezet takarékos üzemmódba kapcsol és a kevesebb kalóriát is jobban hasznosítja. A sport lehet erre a megoldás.

- Ha valakinek kisebb lesz a tömege, csökken az alapanyagcseréje is. Ha növeli az izomtömegét, ezt kivédheti - érkezett az indok az orvostól. - Ha valaki aktívan sportol, elég az egészséges étkezés, nincs szüksége fogyókúrára.

Panácz Mónika gyógytornára és vízitornára jár. Súlyproblémái akkor jelentkeztek, amikor középiskolásként felhagyott a kosárlabdával...

Keveset mozognak, sokat és görnyedve ülnek, otthon is a számítógép elé telepednek, sokszor ott is esznek, összegezte a diákokra (ugyancsak) jellemző helytelen életmódot Kaj András, a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium testnevelő, gyógytestnevelő pedagógusa, akit egyebek mellett arról is kérdeztünk, elbliccelik, elbliccelnék- e a diákok a testnevelésórát.

- Motiválni kell a gyerekeket, az biztos. Annak idején, amikor én jártam gimibe, alig vártam, hogy felállhassak az iskolapadból és mozoghassak. Ma ez annyira nem jellemző, bár a gyerekek nagy százaléka azért szerencsére kedveli a testnevelésórát. Az inkább a lányokra jellemző, hogy azok, akik korábban szerették például a labdasportokat, 17-18 évesen már nem szívesen öltöznek át, nem szeretnek játszani. Ez nyilván az életkor sajátosságaival magyarázható - osztotta meg velünk tapasztalatait.

A civilizációs életmód nyavalyái ilyenkor még nem feltétlenül a túlsúlyban mutatkoznak meg:

-Az intézményben a normál mellett gyógy- és könnyített testnevelésóra is van, az iskolaorvos határozza meg, kinek melyik forma ideális. Amikor én végeztem, talán 4-5 olyan diák volt, aki gyógytestnevelésre járt, most 40-50 fő van, 80 százalékukat pedig scoliosissal, gerincferdüléssel utalják a speciális tornaórára. Ugyanakkor sokszor találkozom „normál” órán olyan túlsúlyos diákkal, aki akár könnyített foglalkozásra is járhatna, ám nem szeretne. Nem azért nem választja azt, mert kínos lenne számára, hanem mert az kevésbé változatos- folytatta Kaj András.

A testnevelésórák száma 7-8. osztályban három, a felsőbb osztályokban kettő és fél: egyik héten három, másikon kettő szerepel az órarendben, a Kölcsey-gimnáziumban szerencsére a feltételek is adottak.

- A középiskola befejeztével, ha valaki önmagától nem szánja rá magát a mozgásra, már senki nem fogja küldeni. A legnagyobb feladatunk éppen ezért talán nem is az, hogy különféle sportműfajokból különféle elemeket tanítsunk meg a diákoknak, hanem az, hogy megszerettessük velük a sportot, hogy az később is része legyen az életüknek, mindennapjaiknak és egészségesen éljenek.

Ez a személyi edzők feladata is, akik leginkább barátaik a hozzájuk kerülő gyereknek, felnőttnek, jegyezte meg Hajmási János, az egerszegi HagymaGym személyi edzője. Észrevételei szerint a csapatsportokban egy túlsúlyos lurkónak nem nagyon van sikerélménye, sokszor be sem veszik a játékba, és ha már a szülő gondoskodik a mozgásáról, hát a tréneré lesz a feladat, hogy elhitesse a csemetével, a sport örömforrás is. A statisztika arról árulkodik, hogy 300 méternél többet nem nagyon sétál a magyar ember...

 Ha a szülő elviszi külön foglalkozásra, akkor a gyerek általában ott is ragad, mondta a megyeszékhelyi XXL Fitnesz Klub edzője, Fekete Kinga. – Nem csak edzünk, beszélgetünk is. Megkérdezem, mi volt a suliban, ők pedig beszámolnak arról, ha például a testnevelőtanár észrevette náluk a fejlődést, hogy több fekvőtámaszt tudnak már megcsinálni, mint korábban, és ez sikerélmény nekik. Elhangzik néha, hogy zaklatottan jöttek, mert konfliktusuk volt a tanárral vagy a szülővel, de megnyugodtak az edzés végére. A nyári szünet után pedig már várják az újrakezdést. Előbb vagy utóbb mindannyian eljutnak oda, hogy élvezzék a sportot. A felnőttek között van, aki önszántából jön fogyi klubba, más azért vág bele, mert a barátnőjétől hallott róla és úgy döntött, kipróbálja. Plusz foglalkozásokat szervezünk, dietetikus, belgyógyász jön. Nem a drasztikus változás a cél, hanem az életmód alakítása, az, hogy húsz év múlva is mozogjanak. Időnként kérdezik, mit szólok a káposztaleves-kúrához, a léböjthöz, a szénhidrátmentes étkezéshez. Azt válaszolom, felejtsék el. Az a néhány kiló, amitől két hét alatt megszabadulnak, duplán jön vissza...

Keveset mozognak, sokat és görnyedve ülnek, otthon is a számítógép elé telepednek, sokszor ott is esznek, összegezte a diákokra (ugyancsak) jellemző helytelen életmódot Kaj András, a zalaegerszegi Kölcsey Ferenc Gimnázium testnevelő, gyógytestnevelő pedagógusa, akit egyebek mellett arról is kérdeztünk, elbliccelik, elbliccelnék- e a diákok a testnevelésórát.

- Motiválni kell a gyerekeket, az biztos. Annak idején, amikor én jártam gimibe, alig vártam, hogy felállhassak az iskolapadból és mozoghassak. Ma ez annyira nem jellemző, bár a gyerekek nagy százaléka azért szerencsére kedveli a testnevelésórát. Az inkább a lányokra jellemző, hogy azok, akik korábban szerették például a labdasportokat, 17-18 évesen már nem szívesen öltöznek át, nem szeretnek játszani. Ez nyilván az életkor sajátosságaival magyarázható - osztotta meg velünk tapasztalatait.

A civilizációs életmód nyavalyái ilyenkor még nem feltétlenül a túlsúlyban mutatkoznak meg:

-Az intézményben a normál mellett gyógy- és könnyített testnevelésóra is van, az iskolaorvos határozza meg, kinek melyik forma ideális. Amikor én végeztem, talán 4-5 olyan diák volt, aki gyógytestnevelésre járt, most 40-50 fő van, 80 százalékukat pedig scoliosissal, gerincferdüléssel utalják a speciális tornaórára. Ugyanakkor sokszor találkozom „normál” órán olyan túlsúlyos diákkal, aki akár könnyített foglalkozásra is járhatna, ám nem szeretne. Nem azért nem választja azt, mert kínos lenne számára, hanem mert az kevésbé változatos- folytatta Kaj András.

A testnevelésórák száma 7-8. osztályban három, a felsőbb osztályokban kettő és fél: egyik héten három, másikon kettő szerepel az órarendben, a Kölcsey-gimnáziumban szerencsére a feltételek is adottak.

- A középiskola befejeztével, ha valaki önmagától nem szánja rá magát a mozgásra, már senki nem fogja küldeni. A legnagyobb feladatunk éppen ezért talán nem is az, hogy különféle sportműfajokból különféle elemeket tanítsunk meg a diákoknak, hanem az, hogy megszerettessük velük a sportot, hogy az később is része legyen az életüknek, mindennapjaiknak és egészségesen éljenek.

Ez a személyi edzők feladata is, akik leginkább barátaik a hozzájuk kerülő gyereknek, felnőttnek, jegyezte meg Hajmási János, az egerszegi HagymaGym személyi edzője. Észrevételei szerint a csapatsportokban egy túlsúlyos lurkónak nem nagyon van sikerélménye, sokszor be sem veszik a játékba, és ha már a szülő gondoskodik a mozgásáról, hát a tréneré lesz a feladat, hogy elhitesse a csemetével, a sport örömforrás is. A statisztika arról árulkodik, hogy 300 méternél többet nem nagyon sétál a magyar ember...

Ha a szülő elviszi külön foglalkozásra, akkor a gyerek általában ott is ragad, mondta a megyeszékhelyi XXL Fitnesz Klub edzője, Fekete Kinga. – Nem csak edzünk, beszélgetünk is. Megkérdezem, mi volt a suliban, ők pedig beszámolnak arról, ha például a testnevelőtanár észrevette náluk a fejlődést, hogy több fekvőtámaszt tudnak már megcsinálni, mint korábban, és ez sikerélmény nekik. Elhangzik néha, hogy zaklatottan jöttek, mert konfliktusuk volt a tanárral vagy a szülővel, de megnyugodtak az edzés végére. A nyári szünet után pedig már várják az újrakezdést. Előbb vagy utóbb mindannyian eljutnak oda, hogy élvezzék a sportot. A felnőttek között van, aki önszántából jön fogyi klubba, más azért vág bele, mert a barátnőjétől hallott róla és úgy döntött, kipróbálja. Plusz foglalkozásokat szervezünk, dietetikus, belgyógyász jön. Nem a drasztikus változás a cél, hanem az életmód alakítása, az, hogy húsz év múlva is mozogjanak. Időnként kérdezik, mit szólok a káposztaleves-kúrához, a léböjthöz, a szénhidrátmentes étkezéshez. Azt válaszolom, felejtsék el. Az a néhány kiló, amitől két hét alatt megszabadulnak, duplán jön vissza...

Kevesebbe kerül,  ha nem hízunk

■ Öt-tíz százalék súlycsökkenéssel is javul az egészség minősége

■ Csak a helytelen étkezési szokások megváltoztatása is több kilótól szabadít meg – hosszú távon

■ Tavaly tartották az első európai elhízás elleni napot

■ Egy beteg, túlsúlyos ember kezelése több időt, energiát és pénzt igényel, mint az egészséges testtömeg megtartása

Szerintem (jegyzet)

Tízéves lehettem, amikor először elszaladt velem a ló. Gyerekként nekem fel sem tûnt, de szerencsére a szüleimnek igen, így aztán eljött a pillanat, amitől kezdve vacsorára csak ésszerû mennyiségeket tehettem magamévá, és az iskolai testnevelésórák, atlétikaedzések is hasznomra váltak. Igaz, sokszor „lépcsőztünk”, futottunk flaszteren – a körülmények sajnos manapság sem minden intézményben ideálisak –, aminek következményei mostanra megmutatkoztak, itt-ott „megkoptam”. A mozgás szeretete, az egészséges táplálkozásra való „hajlam” azonban megmaradt. Még ha időnként bûnbe esem is...